Az elso bejegyzesem a Boroka blogjan mivel is kezdodhetne mint... egy reggellel.
Februar 10 van, probalgatok ebredezni valamikor reggel 6 es 7 kozott. Sokadszor is elnemitom a telefon ebresztojet, majd arra leszek figyelmes hogy odatelepszik mellem Boro a nagy pocakjaval es azt mondja hogy "Ejsze ma nem fogsz elerni munkaba..." - en meg csodalkozok h mit beszel es valaszkent azt mormolom hogy "Ha hogy ne ernek el, meg 7 ora sincs." Mire o: "Nekem ejsze fajasaim vannak, azert mondom hogy lehet h ma nem mesz munkaba."
No, az ebreszto evvel megvolt! :)
Es beszelgetve, a reggeli rutint vegigcsinalva eltoltottuk az idot ugy 9 ora utanig. Lacanak reggelit adtunk, Boro meg egy par dolgot berakott a csomagjaba. Elozo este o megfurdott, hajat mosott, kormot vagott, meg a "nagy csomagba" berakta a hianyzo dolgokat. Mint egy no aki valamit elore tud. Persze nem tudott akkor meg semmit :P
Vissza a Feb 10 reggelehez.
Anyum, aki nalunk van mar par napja h segitsen es legyen itt hogy Lacara vigyazzon a nagy napon, teljesen elerzekenyul es mi tobb, meg is ijed ejsze, nem nagyon talalja a helyet es pityereg is kozbe-kozbe. Meg kell kicsit nyugtassam, hogy Lacat nehogy megijesszek a konnyei.
Kis Laca mar sokat hallott errol a naprol, olvastuk az Anna es Peti-t neki, ahogy kistestver erkezik, majd elmeseltuk a legjobb tudomasunk szerint hogy pont nalunk hogy fog lezajlani, es most nem lepodik meg, csinalja a dolgait, jatszik, felkerezkedik az olombe (kihasznalja hogy itthon vagyok), jon-megy, magyaraz.
Kozbe-kozbe Boronak jon egy fajas, de csak nagy ritkan, tobb mint 10 percre, s ejsze nem is szabalyosan, nem is tul intenziven, mert hat Boro csak gondolkozik rajtuk ("En nem tudom, ez most az volt? Vagy neeeem???"), nem szenved toluk kulonosebben, es na, azert csak kell tudja hogy hogy is kell kinezzenek azok a fajasok amik a terhes not a szuleszetre inditjak.
Fel 10 lehet ejsze mikor azt mondja h "Na, ebbol lesz valami, gyere Zalan induljunk el a korhazba!" - de mindez higgadtan tortenik, semmi drama, semmi bonyodalom, a taskaba is befer minden, nincs gond egy szal se.
Ejsze setaljunk, dontjuk el kozosen, azt ajanlotta a kedvenc orvosnonk is, Ioana Vartosu, hogy ha tehetjuk, gyalog menjunk, mert a seta segit. Mivel nem surgeti Borot se az ido se a fajdalom, ezert gyalog indulunk neki.
Mar epp elindulnank, es Borot felhivja Csanna. Boro szep nyugodtan elmondja neki hogy mi jaratban vagyunk eppen, hogy most inkabb nem szeretne sokat csevereszni mert indulgatnank a korhazba. Szinte latom magam elott Csannat ahogy az izgalmat nehezen uralva sietve elkoszon a kisebbik lanyatol, es aztan nem tudom, ejsze a lakasban fel-ala jarkalva probal lehiggadni, onuralmat gyakorol esetleg a kanapen ulve...? Mindenesetre erdekes erzes lehet megtudni a kicsi lanyatol hogy most mar masodszor fog szulni.
Elkoszonunk Lacatol, Anyumtol, es szepen elindulunk. A gyalogatjaron Boro elkezd szuszogni s fogja a hasat, hat jokor jott a fajas, nem mondom... De persze nincs gond, nem dudal senki :)
Utkozben van egy patika, ott meg egy-ket dolgot megveszunk, es laza setaval, kis pihenokkel, problemamentesen megerkezunk az Odobescu-ba.
A rendelo elott Olga es Elod, a szomszedok es a Laca jatszoteri pajtasanak, Edenek a szulei... :) Kicsit sok meg ebben a korban pajtasnak nevezni valakit, mert kozos jatekrol meg szo sincs, de na, most megengedjuk ezt magunknak.
"Helo, ti mit csinaltok itt?" kerdezzuk egymastol csodalkozva. Mindannyian szulni jottunk, ferfiak es nok mas-mas szereposztasban persze.
Olga maga ele be akarja engedni Borot, mert hatha surgosebb, de o koszoni szepen, kivarja a sorat, igy Olga megy be es hamarosan kijon, majd elkiserik a szuloszoba iranyaba.
Boro megy be, lehivjak az orvosat, akirol a frissesseg csak ugy sugarzik, hisz' az ejjel szolgalatos volt, es meg van par oraja a normal napi muszakjabol, uh tuti nem faradt meg, hisz' reggel 10 ora van csak. Ez a roman rendszer. Mi azert remeljuk a legjobbakat, hogy helyen van az esze es biztos a keze is. Konzultal, felmegy hogy elokeszitse a dolgokat es velem menteben kezet raz es azt igeri hogy "Ebbol delre baba lesz!". Nagyot nyelek es bemegyek h segitsek Boronak atoltozni, kozben csinaljak a papirokat neki. Nyugtatom magam h hat ha tenyleg kint lesz a baba delre, akkor legalabb Boro nem fog sokat szenvedni hisz' mar 2 ora sincs addig (!).
Mikor mar felkerult a haloing es a pongyola, akkor felkiserik Borot az emeletre, ahova en nem mehetek vele. Elbucsuzunk, mondom legyen bator es ugyes, a legzest tartsa be. Par nappal elotte Ioana volt olyan kedves es megtartotta neki kulon a legzesgyakorlat kurzust a keresunkre.
Fel 11kor en elindulok hazafele. Itthon Lacaval eljatszodjuk az idot, meg elmeselem neki hogy most Edesanyara a doktor bacsi vigyaz hogy Balint baba ugyesen tudjon kibujni az Edesanya hasabol, meg ilyenek. Kozben sanditgatok az oram fele, s figyelem hogy kozeledik a delido.
12 elott 5 perccel hiv Boro: "Na, megszuletett Balint baba, 3900 gramm, meg nem tudom hogy hany centi, nagyon orulok hogy nem lett vegulis tul nagy, en jol vagyok, kicsit meg remegek de olyan gyorsan ment, hat ejsze 5 perc alatt megvolt, 2 tolofajas es kesz... 52 centi, most mondta epp valaki! "
Orommel hallgatom a tovabbi reszleteket, nagyon megkonnyebbultem hogy csupa jo hirt ujsagol Boro es a hangja sem agyonstrapaltsagot mutat.
Anyu is nagyon orul, Boro epp leertesiti Csannat es Rekat, aztan par orat pihennie kell. Nekiallok en is telefonalni. Apuval kezdem aki most Udvarhelyen van, majd veszem sorra az elerheto baratokat. Jolesik elmondani ujra es ujra a reszleteket, a sztorit hogy Boroval elsetaltunk odaig, hogy szinte utolso percig is kicsit szkeptikus volt a fajasokkal szemben mert a "multkor" nem ilyenek voltak, meg hogy Balint pont akkoran szuletett mint Laca minusz egy tabla csoki :)
Most is jo volt felidezni azt a napot :)
Tegnap volt egy hete.
