2017. augusztus 8., kedd

Montenegrói nyaralás 2017

Az idei családi nyaralásunkat Montenegróban töltöttük, még rajtunk kívül 3 családdal együtt.

Vasárnap este 11 órakor indulutunk el, a Google Maps szerint egy 11 és fél órás út állt előttünk. Jól haladtunk, a gyerekek aludtak, reggelig nem is volt gond, akkor viszont már Montenegróban voltunk és főleg az utolsó szakaszon, az utolsó 100 km-en rettenetes dugóba kerültünk, már mindenki nagyon fáradt volt mire megérkeztünk. A szállást könnyen megkatuk, behordtuk a cuccainkat és mivel közel volt nagyon a tenger, már el is indultunk felfedező útra.

A gyerekek nagyon-nagyon megörvendtek a víznek (persze mi is) és egyből hancúrozni kezdtek mint a kisrucák, be a víz  alá, ki a víz alól, bennebb, hogy nyakig érjen, kinebb, hogy csak térdig érjen, szóval nagy volt az öröm. Mire visszamentünk a szállásra már a többi család is megérkezett, üdvözöltük őket.

A nyaralás eleje kicsit nehezen indult, Laca számolta, hogy mennyi volt a jó dolog és mennyi volt a rossz dolog, de a nyaralás végére szerencsére győztek a jó dolgok.

Az történt ugyanis, hogy első este lesétáltunk ennek az üdülőközpontnak a központjába és ott vacsoráztunk egy étteremben. Amikor már hazafele tartottunk, hogy, hogy nem Laca elkarcolta magát és a térdére lett egy elég nagy seb, aminek a közepében egy mély vágás éktelenkedett. Szegény Zalán fel kellett cipelje a több mint 30 kilós gyermeket a dombra (vagy inkább hegyre?) ahol a szállásunk volt, de ott sikerült jól kimosni, kifertőtleníteni és lekötözni a sebet. Aztán ez a seb (majd később var) ott tartozkodásunk alatt mindennap leázott, majd újraképződött, úgyhogy mikor 11 nap múlva Kadicsfalvára utaztunk még akkor sem volt teljesen begyógyulva.

Másnaptól kezdődött a strandolás, 2 teljes napot a parton töltöttünk. Első nap az Imperial Beachen voltunk, ahova kocsival kellett menjünk, majd utána több napot is a Lido Beachen töltöttünk, ahova mi, akiknek már nagyocskák a gyerekei gyalog el tudtunk menni.
Az első strandolós napunkon erősen hullámzott a tenger, a gyerekek nagyon élvezték, persze mi is. Zalánnal volleyztunk a térdig érő vízben és sajnos egy ügyetlen mozdulattal leütöttem a szememről a Solano szemüvegem naplencséjét, amit persze abban a hullámzó tengerben már nem találtunk meg.
Második nap d.u.-ján amikor már óriási a fényesség és a tenger is ferde szögben veri vissza a sugarakat, hirtelen, napszemüvegem (már) nem lévén rettenetesen megfájdult, könnyezni kezdett a  jobb szemem. Nagyon rossz érzés volt, félre kellett vonuljak az árnyékba és úgy tűnt, hogy semmitől sem múlik már el ez a rossz érzés. Később Laca is fájtatta a szemét, ő azt mondta, hogy belefújta a homokot a szél, de lehet, hogy neki is ugyanaz volt a baja mint nekem, hogy megártott az a rettenetes csillogás, fényesség.

Harmadik nap már más programot szerveztünk, elmentünk a budvai aquaparkba. Gyönyörű környezet, szépen kiépített aquapark, gyönyörű volt. Mi úgy készültünk, hogy ne kelljen sok pénzt költsünk, ezért szendvicseket pakoltunk, meg vizet, amire csak egy nap alatt szükség lehet. Befizettük a 95 Euró belépőt, mert ez az aquapark szerint ha Laca már magasabb mint 140cm, akkor ő már felnőtt, szóval bementünk, de rögtön a belépés után ott álltak a bodyguardok és kérték, hogy mutassuk meg a csosmagjainkat, mert ide bizony ételt-italt nem lehet bevinni. Szerencsére Zalánnak helyén volt az eszse és nem futamodott meg, hogy mindent visszategyen a kocsiba, hanem kivettünk az öltözőben egy szerkrényt és abba tettük be a kajánkat. Aztán amikor megéheztunk, visszamentün  az öltözőbe, bevittük a neccünket és ott azon a szűk helyen 4-en behúzódva jó ügyesen bekajáltunk. Vicces volt nagyon. Sajnáltuk volna hogy elromoljon a sok megkent szendvics, márpedig abban a nagy melegben biztosan elromlott volna.

A következő napokat megint a parton töltöttük, majd volt egy nap amikor délelőtt Ulcinj városában sétáltunk, majd délután a parton tettünk egy nagyon szép sétát, olyan helyen voltuk, ahol csak mi 4-en voltunk, készített is Zalán egy csomó gyönyörű fényképet.

Amint már írtam a nyaralásunk végére úgy éreztük, hogy azért mégis több volt a nyaralásban a jó dolog, mint a kellemetlen.


2016 nyara

Ez a képes beszámoló már rég a piszkozatok között volt, nem tudom mért nem lett közzétéve. Most úgy döntöttem, hogy mielőtt a 2017-es nyárról írok, azelőtt közzéteszem.


Fotóriport a telefonomon levő fényképekből

Előszöris szétvertük a konyhánkat, aztán:

Megnéztük a foci EB döntőjét,


Voltunk Martonosban falutalálkozón,
a gyerekek

meg néhány felnőtt.

Voltunk Sároson, ahol örvendtünk a kismacskáknak,

bámultuk az állatokat a Vásárhely-i állatkertben,
ahol a végén mindenki sorra kipróbálta a tirolit.






Kipróbáltuk, hhogy vajon hogy álna a focista frizura


csónakáztunk a Trei Ape tavon

megszálltunk a BűbájBirtokon amikor Mórahalomban voltunk.

A Szegyesd völgyében minden barlangba bemázztunk

Parajdra és Szovátára is ellátogattunk.

Meglátogattak Sároson a rokonok.

Végül a Kolozsvári Magyar Napokon...

megnéztük a Puskás Ferenc kiállítást,

fújt Bálintka is 

meg Laca is egy-egy üveggömböt.


2017. május 14., vasárnap

Kadicsfalvi rózsaültetés

A Laca 8-ik szülinapját Kadicsfalván is megünnepeltük. A Messi-életrajz és a finom csokitorta mellé mindkét fiú kapott 1-1 szép rózsatövet, amit a Gabi mama segítségével el is ültettek.

A sárga rózsabokornak Laca a gazdája, majd mindig mikor Kadicson jár, meg fogja locsolni.


A rózsaszínnek meg Bálint viseli majd gondját.


Reméljük hogy meggyökereznek szépen az új helyükön.


A két kis kertészlegyénynek mostmár szó szerint is lesz mit locsolgatnia tavasszal.


Nőjjetek nagyot mind!

2017. május 8., hétfő

Bánsági Magyar Napok 2017, Aprókák táncelőadása

Az idén mindkét fiunk ugyanabban a néptánccsoportban ropja. Elkészültek a "Sétálunk, sétálunk" című koreográfiával (Lacának ez volt a tavaly is, de legalább Bálintnak új volt :)  ).

Ez az első előadás amin Bálint részt vesz, előtte, öltözködés közben be is vallotta h nagyon izgul. De ő olyan pozitívan izgul valahogy, nem gondterheltségként nyilvánul az meg, hanem ugribugriságban, vidám, izgatott felkiáltásokban, pár ölelésben, amit azért ad hogy kapjon ő is :)

Laca pedig nagyon laza volt, ő már túlvan ezen egyszer. Viszont ő is bátorította Bálintot, megnyugtatta hogy együtt lesznek ott, ne aggódjon.

Az újszentesi kúltúrotthonban volt a fellépés, este 7től. Videó: Bánsági Magyar Napok 2017, Aprókák táncelőadása.

Pár fotót is készítettem, itt épp a színpadbejárás látható, megismerkednek a gyerekek azokkal a pontokkal amiket majd el kell foglaljanak a fellépéskor:


Ének, tánc, jókedv, sok gyönyörű gyerek. Ez még a főpróba, de az igazihoz képest csak két kis mellény hiányzik:


Az utlosó simításokat is elvégzik a fiúk mielőtt a színpadra lépnek megint:


Míg van még idő, lebilincselve nézik a többi tánccsoport előadásait:


A fiúk végül nagyon szépen táncoltak, az egész csoport is, persze, és végül nagyon feldobódva hancúroztak még a megüresedett színpadon. Erről készítettem még pár mozgás-tanulmányt:




Ezen a következő fotón nagyon tetszik a mozdulat, az egyenes hát, szépen kinyújtott láb, szorosan test mellett tartott könyök:


Itt pedig a színészi tehetséget, a prádára lopakodó kis oroszlán mozdulatait örökítettem meg:


A szerk. megj: senki nem sérült meg, vidám kacagástól volt hangos a színpad :)

2017. május 7., vasárnap

A világosi várnál

Április másodikán beültünk az autóba és elgurultunk a közeli, Arad megyei Világos helyiségbe, ami fölött magasodik egy régi várrom. Szabadidőruhás, rövidujjús idő volt, ideális kirándulóidő.
Itt már sétálunk is felfele, közben ment a nagy dumaparti, mögöttünk a falu,


előttünk a várrom, a gyerekek szerint iszonyú messze van még, de kitartásra biztatjuk őket és battyogunk előre:


Az arrajáró krosszmotoros(ok) elől tisszességtudóan kitérünk, és nekem bizsereg a tenyerem: húznám én is szívesen a gázmarkolatot:


Közeledünk, a várnak már a részletei is jól kivehetők, felette a Hold, Borón pedig egyik fiútol kapott
kis gyermekláncfű virít:


Mikor elérjük a cserjést, egyet pihenünk a gyéres árnyékban. Itt sorban készít mindenki Édesanya-mellett-ülős-képet:


A pihenő alatt fotózgatom ahogy a várrom felett, körül, alatt, mellett siklóernyősök keringenek, egyik tandem-ernyő, azért lóg ott annyi láb:


Egy szép kis gyík is megnézeget minket, és persze mi is őt. Találgatjuk hogy vajon hányadik farkát viseli éppen, mert nem sikerült már a színeit tökéletesen beállítsa a teste többi részéhez képest:


Mikor már a vár tövében levő szoros ösvényen vagyunk, pár biciklis kivárja míg átjutunk egy kis sziklás szoroson, aztán ők ott lazán leereszkednek bicajjal, ahol mi csak szinte négykézláb tudtunk feljutni a poros köveken:


Végre felérünk, körbejárunk h felfedezzük a helyet. Minden irányba szép a kilátás, erdők, szőlősök, a látvány pihentető. Mások is hasonlóképpen érezhetnek:




Még a falu elrendezése is olyan szép rendszeres hogy öröm nézni:


A fiúkkal teljesen körbejárjuk a várat, nézzük a (nagyon) közeli siklóernyősöket, a távoli felszállópontjukat, majd egy nagyon jót uzsonnázunk és cikkcakkban heverészve pihennek Boróval:


Mikor már az árnyékaink jó hosszúra nyúltak, elindulunk hazafelé. Szép napunk volt ez is :-)
Sziasztok!

2017. április 22., szombat

Fociznak a fiúk

Laca és Bálint rengeteget fociznak, minden alkalmat megragadnak rá: ha esik, ha fuj a szél, ha süt a nap, ha reggel van, ha este. Mikor hazaérek a munkából, legyen az este 6 vagy 7, az elso kérdés (sokszor köszönés helyett is akár) az hogy "Apukaaaa, mehetünk focizniiii?"

Hihetetlen fejlődésen mentek kereszül mindketten, öröm nézni hogy hétről hétre ügyesebbek, újabb és újabb cselt vetnek be, pontosabbak a passzok, a lövések, egyre erősebbek a rugásaik, egyre erősebb lövéseket védenek ki, kezdenek már összedolgozni is a pályán, felismerik az ellenfél szándékát.

Pár kép hogy emlékezzünk majd hogy a fiúk 6 és 8 évesen milyenek voltak a pályán.