A szeretet mértékegysége

Apuka altatja a fiukat, én a naygszobából hallom őket. Lefekvés, meseolvasás, villanyoltás után megszólal Bálintka:
- Apuka, tudod, hogy én mennyire szeretlek?
- ...?
- Annyira, mint egy ház és egy blokk.

Laca rálicitál:
- Apuka, én annyira szeretlek mint egy sequoia-fenyő és egy anakonda.

Bálint nem hagyja magát:
- Apuka én annyira szeretlek, mint egy kígyó hosszúsága.

Ruhák és a kisebbik gyerek

          Gyerekruhával mindig nagyon jól álltunk. Amikor még terhes voltam Lacával, Réka beállitott hozzánk egy zsák babaruhával és azután is folyamatosan nagyon sok mindent kaptunk a Tibike ruhái közül, ritkán vettem egy-egy új cuccot. Na de Bálint még ennél is kevesebb új ruhadarabot kapott, mert ami nem maradt Tibikétől, az biztosan maradt Lacától.
          Múlt héten is szétnéztem, hogy mink van, mi az ami hiányzik, jön lassan de biztosan a hideg, hát megállapitottam, hogy Lacának kellene ez meg az. El is mentem vásárolni, vettem béléses farmert, tréninget, egyebeket, már jó nagy zsacskó ruha volt a kezembe mire mindent megvettem amit akartam. Mielőtt indulnék hazafelé eszembe jutott, hogy hát valamit csak vegyek Bálinktának is, ha már Lacának ennyi mindent viszek haza. Vettem is három pár zoknit. Otthon aztán mutatom, hogy miket vettem, kérem Lacát, hogy jöjjön próbálja fel, mert a Brancoveanun olyan  kedvesek a nők, hogy ha valami nem jó még ki is cserélik. Alig tudtam rávenni, hogy egyik tréninget felvegye, morrogott, hogy nem hagyom, hogy játszodjon. Ezzel szemben Bálint nagyon megőrvendett a három pár zokninak és szépen sorban felpróbálta mind a három párt. Kért hogy várgjam le a kartont, meg a cérnát, és már húzta is fel az elsőt. Amikor megvolt szaladt a tükörhöz és onnan kiáltotta, hogy jó ez a zokni, kérte a következőt, azzal is szaladt a tükörhöz és kiáltotta, hogy Édesanyja, ez a piros zokni is jó! És igy mind a hármat egyenként leellenőrizte, hogy jó-e.
          Végül minden jónak bizonyult. Bálint, a második gyerek aki ritkán kap új ruhadarabot, sokkal jobban örvendett a maga három zoknijának mind Laca az összes cuccnak, amit ő kapott.

LEGO - madarak

A legelső két képen az Apuka Király Sirály látszik, Laca adta neki ezt a nevet. Az első képen jobban látszik a csőre meg a feje, a másodikon a lábai meg a szárnyai. Ennek a madárnak a fesztávolsága akkora mint a Laca fesztávolsága.

  

Utána következik az Anyuka Király Sirály, aki már jóval kisebb az előzőnál, Laca szerint ennek a madárnak akkora a szárnyainak a fesztávolsága mint a Bálintkáé.

Itt pedig a Gyerek Király Sirály látható, akinek a fesztávolsága akkora mint a Zsuzsié.

 

 Ennyi fénykép láttán aztán már Bálintka is jött, hogy feltétlenül őt is fényképezzem le :)

Folyamatosan születnek a kisebb-nagyobb madarak, itt egy újabb példány látható, egész pontosan ez egy barna pelikán. 

A ház és a boszorkány

Este van, a fiúk az ágyban Boróval, és egy olyan nap után vagyunk ami a halászat gyakorlásával és a madarak megfigyelésével telt.

Az előbb a nagy könyvben megnéztük még utoljára az uhu-baglyot, felolvastam nekik hogy akár 5KMre is elhallatszódhat a hangja. Ezen jócskán elcsodálkozunk, Laca lelkesen szalad be a gyerekszobába, Bálint követi, és elmondja Laca Borónak, miközben odacsombolyodnak melléje az ágyba, hogy az uhunak a hangját milyen messziről is lehet hallani.

Boró is elcsodálkozik, és hogy érzékeltesse a gyerekeknek hogy az mekkora távolság, ezt mondja:
- Tyűűűűhaaa, az azt jelenti hogy ha Sároson a háztetőn megszólal az uhu, azt még Botorkán is hallják!!!

Erre Bálint visszakérdez nagy csodálkozva:
- Ha megszólal a ház, boszorkány is hallják???

Erre kitört belőlunk a hangos nevetés, Bálintka meg nem értette hogy mi olyan vicces, hisz' az előbb Édesanyja még komolyan beszélt...

:D