2018. október 4., csütörtök

Milán baba születése

Július 14 volt a kiírt időpont, én pedig azt hittem, hogy annál sokkal korábban meg fog születni. De, eljött a július 17 hajnala és akkor történt meg a várva várt esemény.

Hajnali 3-kor ébredtem, nagyon nyugtalanul, már nagyon nyúlt a bőrőm, egy-egy pontban már fájt is annyira ki volt nyúlva. Bekentem egy kis mentás olajjal és sétálgatni kezdtem a lakásban és a balkonon. Egy adott pillanatban megálltam az ablak mellet és bámultam az OMV kutat, hát egyszercsak különös érzés, megindult a magzatvizem. Én ilyent még nem tapasztaltam, ezért eléggé meglepődtem, tovább sétáltam a tükör felé, hát egyértelművé vált, hogy ez tényleg magzatvíz. Felébresztettem Zalánt és felhívtam Olgát, hogy tudjunk elmenni a kórházba.

Amikor Bálint született, akkor a séta a korházig nagyon hasznosnak bizonyult, mert séta közben felerősödtek, felgyorsultak az események, most viszont a séta alatt nem történt semmi, nem voltak fájásaim, nem voltak összehúzódásaim, illetve volt egy-egy elvétve és azok is nagyon enyhék.

Fél 6-ra érkeztünk a kórházba, ott még mindenki aludt, felvertük a kapustól kezdve, az asszisztensnőn keresztül a rezidens orvossal folytatva mindenkit. Mindenki nagy álmos szemekkel nézett ránk és szerintem látták, hogy nem olyan sürgős a dolog, hát csak álmosan és lassítva írták meg a beutaló papíromat és vizsgált meg a rezidens orvos. Végül bekerültem a vajudó szobába.

Viszont ott sem erősödtek fel a fájások, nem indult be a folyamat, annyira nem, hogy még egy kicsit aludni is volt időm. Ezen a dúla jót nevetett :)

Végül a doki elhívott hogy ekóval is nézzen meg és ott derült ki, hogy Milánka nincsen egészen jól helyezkedve, az arca a hasam felé volt fordulva. Végül 11 órakor amikor a doki látta, hogy nem indul be a szülési/születési folyamat úgy ahogy kellene, aggódni kezdett a 7 órája elfolyt magzatvíz miatt és császármetszést javasolt, hogy nehogy szülés közben a babánál oxigénhiányos állapot lépjen fel.

Ezek után már felgyorsultak az események, megkaptam az érzéstelenítőt, és 11:35-kor Milán baba sírva világra jött. Gyönyörűnek láttam, sehol a testén nem volt egy pecsét sem, egy folt sem, semmi az égvilágon csak egy kis arányos, tökéletes, síró kisbaba.

Milán baba 3640 grammal és 54 cm-el született, mindannyiunk nagy örömére.

A császármetszést követően hosszas felépülés következett, sok fájdalommal, aggódalommal, de így, 11 hét után visszatekintve már nem is tűnik olyan vészesnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése