Mondóka

Uzsonnázás közben mondom:

Azt mondta az öreg Kis,
ne csak együnk, igyunk is.

Kérdezte Laca, hogy mit mondtál Édesanyja, hát elismételtem még egyszer. Kérdem, te el tudod mondani? Kétszeri hallás után probléma nélkül mondja: Azt mondja az öreg Kis, ne csak együnk, igyunk is. Erre kérdem Bálintot is (nehogy lemaradjon valamiről :) ), Bálint te el tudnád-e mondani? Már mondja is, gondolkozva, akadozva:

Azt mondja... az öreg...
Egyetek és igyatok.

4 év

Lejárt. Vége a (szinte) 4 éves gyereknevelési szabadságomnak. Ennek kapcsán visszatekintettem kicsit, elgondolkoztam, hogy hogyan is volt. Periodikus volt, mint az életünk úgy általában. Több mint 2 hónappal a Laca születése előtt elmentem (többé-kevésbé kényszerítve) szülési szabadságra. Az a bő 2 hónap volt életem egyik legnyugisabb szakasza, de az is lehet hogy legeslegnyugisabb szakasza. Sajnos a Zalánnal való akkori rossz kapcsolat némileg beárnyékolta, de még így is nagyon nyugis volt. Emlékszem reggel megnéztem a TVben a reggeli műsort, közben kötögettem a babapokrócot, sok időm vot magamra, terhestornára jártam, a Manóklubosokkal találkoztam hetente egyszer, sehova se kellett siessek. Aztán megszületett Laca és vége lett a nyugis szakasznak, óriási lendülettel és erővel álltam neki a feladatomnak, amiből jutott is bőven, nagyon gyorsan eltelt az első év. Aztán jött az a 2 hónap, amit Németországban töltöttünk, ami szintén nagyon szép volt és annak ellenére, hogy Zalán munkába járt végig olyan érzésem volt mintha mindketten szabadságon lettünk volna. Ott derült ki az is, hogy Bálintka meg fog születni, ez is nagyon megszépítette azt az időszakot. Hazajőve aztán megint szép periódus következett, nekem egyre nőtt a pocakom, Laca pedig egyre értelmesedett, egyre jobban és jobban meg tudtuk érteni egymást, jöttek a versike- és a meseolvasások. 

Aztán február 10-től megint belekerültem a mélyvízbe, de arra a szakaszra is szívesen gondolok vissza. A nyarak nagyrészt Sároson teltek a tágabb értelemben vett családdal, nyugisan, kellemesen. Most pedig hogy Laca szeptembertől elkezdte az ovit, járkálósabb periódus következett, minden délben elkarikáztunk az oviig, majd vissza.
Most pedig nagyon jó volt, hogy a munkába való visszatérés utolsó hetét megint együtt töltöttük itthon hárman, Laca , Bálint és én.
2 negatívumot tudnék felhozi, az egyik, amit nagyon meguntam, és még most is tart, az az altatás. Ha azalatt az idő alatt, amíg a fiuk mellett feküdtem és vártam hogy elaludjanak regényt írtam volna, ejsze eddig megírhattam volna a Harry Potter mind a 7 kötetét. Nagyon kíváncsi lennék, hogy más hogyan csinálja... Szerencsére Zalán sokszor beugrik mostanában helyettem, de most valahogy úgy tűnik hogy soha nem fog eljönni az az idő amikor majd nem lesz szükség a jelenlétünkre az elalváshoz.
A másik dolog az a felnőtttársaság hiánya. Sokszor éreztem azt, hogy úgy beszélgetnék valakivel, de nincs kivel. Persze ott a telefon, de az mégsem olyan... Sokszor hiányzott Réka, meg Csannáék, ebből pótoltam nyaranta.
Összességében azért szívesen gondolok vissza az elmúlt (szinte) 4 év bármely szakaszára és örülök hogy lehetőségem volt ennyit itthon maradni a fiukkal.

Az idei szilveszterező banda

Kilencen szilvesztereztünk az idén, a képen Zsuzsi nem látszik, csak a piros hordozótakarója, Bálintkának csak a zöld sapkabojtja látszik Zalán háta mögül, ő úgy aludt, hogy nem is tudja, hogy jártunk a Matyitéren. A többiek nagyjából látszanak, a 2 nagyfiut nehéz volt becsalogatni a képbe, Lacával elhitettem, hogy meg kell igazítsam a sapkáját, Rékán is látszik, hogy mozgásban van és pont mond is valamit, azért, hogy Tibikét tudja még kicsit ott tartani.

A cuclis motoros

Ilyent még bíztos nem láttatok!

A szvetter

Végre! Végre meglett! Végre, végre, végre, végre. Ez egy olyan szvetter amit kb. 5 éve kezdtem el, de az is lehet hogy 8. Szóval nagyon rég. Azt tudni kell, hogy én inkább csak télen kézimunkálok, nyáron eszembe sem jut. Ez a szvetter is úgy született, hogy elkezdtem valamelyik télen, aztán mikor szebbecske idő lett letettem és megfeledkeztem róla. Következő télen, mikor éreztem, hogy jó lenne valamit kézimunkálni, akkor eszembe jutott, elővettem és még haladtam egyet vele. Aztán elfogyott a téglaszínű fonalam és azért volt letéve, 1, 2 esetleg több évre a kötés, mert nem tudtam, hogy hogyan folytassam. Végül egyszer elmentünk Zalánnal együtt a fonalas üzletbe és kiválasztottuk ezt a szép zöld színt kiegészítő színnek. Tavaly télen az újját kötöttem meg félig, de nem voltam megelégedve, félretettem. Végül az idén télen azt mondtam, hogy ez így tovább nem mehet, ezen a télen be kell hogy fejezzem. Nem volt egyszerű, előbb megkötöttem az újjait, majd vettem egy zipzárt, hogy ahhoz igazítsam a nyak hosszát, de kiderült a a zipzár túl rövid, aztán vettem egy másikat, aminek jó a hossza. A nyakrésznek háromszor futamodtam neki, ameddig kb. olyan lett mint amilyent Zalán szeretett volna. Végül a zipzárral próbálkoztam, azt is kétszer ki kellett bontsam, amíg végül tegnap este a varrógép segítségével megszületett a végleges varrás. Íme az eredmény:

Új fejezet kezdődik

Január folyamán új fejezet kezdődik az életünkben. Laca eddig rövidprogramos volt az óvodában, január 14.-étől ott is fog aludni. Én dolgozni fogok, tanítani, Bálintka pedig a Nagymamákra lesz bízva. Egyelőre így egyeztünk, hogy felváltva jön majd Csanna Nagymama és Gabi Mama, és Réka is szeretne eljönni majd legalább egyszer-kétszer. Kb. 10 hét fog jutni az egyik Nagymának, 10 a másiknak, a fennmaradókban pedig jön Réka és még vakáció is lesz közben.

Hogy januártól tanítani fogok, az érdekesen alakult. Nekem ha eddig valaki ilyeneket modnott, hogy "ezt az állást nem én találtam, hanem az állás talált meg engem" furcsán néztem rá, hogy hogy lehet ilyent mondani, de most én is teljes mértékben így jártam. Én eddig csak azt tudtam, hogy Bálintka február 10-én be fogja tölteni a 2 évet, tehát én dolgozni fogok, végül ez az állás talált meg engem és tanítás lesz belőle. Ez az időmnek csak kb. felét fogja kitölteni, a másik fél is ki lesz töltve, csak az még nincsen konkretizálódva ezért nem írok még róla.

A gyerekek nagyosodnak, érzem azt hogy már nem vagyok annyira igénybe véve általuk, mint pl. abban a nagyon kemény időszakban, amikor nem aludtak egyszerre és az egész nap ráment arra, hogy egyiket altassam másikat szórakoztassam, hogy ne ébressze fel a testvérét, majd fordítva. Egyszerre kellett szoptatni az egyiket, etetni a másikat... no, nem részletezem, ahhoz képest most érzem, hogy szabadabb vagyok és elég furcsa érzés, még nem tudom igazán kihasználni.

Január közepétől lezárul egy peridódus, indul a következő, akkor majd valószínű nem fogok túl sok szabadidőre panaszkodni.

Születésnapok

A Bálintka 1 éves születésnapját február 10.-én, itthon ünnepeltük meg, négyen a kis család. Nagyon nehezen tudunk olyan fényképet készíteni amin mind a négyen rajta vagyunk, valaki mindig sír, ellenkezik, vagy mászik ki a képből. Ezen mind rajta vagyunk, igaz mindenki máshova néz...

Ameddig mi az ajándékot nézegettük, addig Bálintka inkább a tortát kóstolgatta.

Almás, zabpelyhes tortalapot sütöttem, tehéntúrós almás krémmel a tetején, nagyon finom volt.

A Laca 3 éves szülinapjára a tortát megrendeltem, mert arra a hétvégére igen besűrűsödtek a dolgok, de eldöntöttem, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy rendelek. A torta nagyon szép volt esztétikailag, az  íze is nagyon finom volt, csak sokkal többe került mint amire számítottam, másfél óra késéssel hozták mint ahogy rendeltem és az íze annak ellenére hogy finom volt, nem olyan volt mint amilyent én elképzeltem.

Szerencsére Lacánál nagy sikert aratott a rajta levő marcipánautó.

Velünk együtt ünnepelt Dávid és Ede is.

A lenti kép pedig szintén a Laca szültése napján készült, az Ágnes baba keresztelőjén. Nagyon tetszik nekem ez a pillanatkép, ezért tettem ezt is ide.

Kinn a szabadban

Mostanában még esténként is nagyon szép idő van, langyos a levegő, szépek a színek a tavaszi napfényben.
A gyereke(in)k meg pláne... :D

Alulírott - egy objektív, elfogulatlan szülő - pár kinti töltött nap élményeiből szeretne most rögzíteni itt néhányat, nem azért mert olyan extraszuper dolgok történtek, hanem épp ellenkezőleg, az egyszerű hétköznapjaink (szebbik felének) az ünneplésére.

Bálintka mostmár mindenben szeretné Lacát utánozni, többek között a motorozasban is. Annyira megnyúlt már ő is hogy leér a lába a régebbi kis Hondáról, így a játszótérre már azt is visszük néha. A fűben azért nem konnyű az előrehaladás - vajon innen a nagy komolyság...?

A gyerekeinket igazán nehéz összeszedni egy közös fotó ereéig - amint az Lacán látszik is:

Lacának van egy nagy kedvenc játéka - ami nem is az övé, hanem egy másik kisfiué a játszótérről. Ezt a játékot Miszternek nevezi, és mindig nagyon örül ha mehet vele pár kört:

A sok hancúrozás után bizony jólesik néhány korty víz. A lemenő nap ragyogó hajkoronát varázsol a gyerekekre:

Kis Bálintot a nagy Laca itatja, hogy az öcsike nehogy mind a nyakába töltse a vizet:

 Mikor hazaérünk, jól esik egy kis csikrecombos, olivaolajos, friss zöldségsaláta tökmaggal és "most 80%-kal kevesebb telített zsírsavat tartalmazó" csipsszel vagy házi sütésű kenyérrel (a gyerekek ezt eszik, de kóstolhatnak az előbbiből is) :

Néha új helyeket is felfedezünk, a lenti halastóhoz Ajnáékkal voltunk...

... egy kis piknikezésre:

A halastavat egy töltés választja csak el a Begától, oda is felmászunk persze. Édesanya segít:

Aztán mikor a Napocska nyugovóra tér, mi is hazaindulunk.

Jó pihenést :)

Kellemes vasárnap

Tegnap nagyon szép napunk volt. A gyerekek nagyon korán ébredtek, így Zalánnal meglepődve hallgattuk reggeli közben a rádióban, h még csak 8 óra. Reggeli után elkészültünk és elindultunk a bázosi erdőbe. Mivel elég borús volt az idő, felszerelkeztünk esökabáttal, esernyővel, Laca gumicsizmát kapott, mi Zalánnal bakkancsot húztunk. Kicsit bolyongtunk amíg megérkeztünk, mert 2 Bazos van, egy régi meg egy új, az erdő pedig Újbázos mellett van. Egy adott pillanatban még attól is izgulni kezdtünk, h nehogy elfogyjon a benzinünk, de aztán egy kedves házaspár útba igazított és sikerült tankolni is pár liter benzint. 

Mikor megérkeztünk, akkor Bálint felkerült a Zalán hátára, Laca felpattant a biciklijére és indulhattunk is be a sűrüjébe. Az erdő szép, de annak ellenére hogy különleges fák, növények vannak benne semmiben sem különbözik bármely más erdőtől. Rengeteg száraz ág van mindenfele amit szerintem el kellene takarítani, kidőlt fák is vannak, amiken látszik, h vihar csavarta ki gyökerestől, azok is pont úgy vannak hagyva. Elképzeltem, h ha Németországbn vagy valamelyik más fejlettebb országban lenne hasonló, akkor az mennyire karban lenne tartva, mennyire reklámozva lenne és valószínű belépőt is szednének a bejáratnál. 

A sétánk nagyon kellemes volt, megfigyeltünk mindent, hangyát, dongót, virágot, madárfészket, hallgattuk a sok madár csicsergését. Aztán letelepedtünk egy nagy fatörzsre, ott Bálintkát is letettük a földre, egyet pihentünk, majd ugyanazon az útonvonalon amelyiken jöttünk visszasétáltunk a kocsihoz. A pihenőnk alatt a nap is gyönyörűen sütni kezdett, bevilágított az erdőbe, mevilágította a fák leveleit. A visszafele úton vettünk észre egy nagy lelógó liánt, amin Zalán és Laca egyet himbálóztak. 

Sajnos a gyerekek nem aludtak egyszerre, így Zalánnal nem maradt egyáltalán időnk kettesben, és a gyerekekkel sem mentünk ki délután, de ennek ellenére kellemesen telt. Én főztem, meg sütöttem egy adag mogyoróvajas kekszet, Zalán az erkélyen szorgoskodott. 

Jut eszembe, az erdőből a teknősünknek még egy nagy követ is hazahoztunk.

Este mindenki megfürdött és leellenerőriztük, hogy nem-e hoztunk haza kullancsot, de szerencsére semmit sem találtunk.

Egy Szegeden töltött nap

Húsvét után Réka nénje, Tibike és Jutka nálunk töltöttek egy hetet. El is határoztuk, hogy majd egyik nap kirándulunk egyet Szegedre. Reggeli után indultunk, de a készülődés, öltözködés annyira elhúzódott, hogy már szinte 11 óra volt mire elindultunk. Apuka, Laca és Bálintka beültek a piros Opelbe, Édesanyja pedig Réka nénjével, Tibikével és Jutkával utazott a Volvoban. Első utunk a Plázába vezetett, ahol egyet fagyiztunk. Mindenki választhatott magának 2 gombóc fagyit, volt aki kehelybe kérte és kicsikanállal eszegette, volt aki ostyába kérte és nyalogatta, mindenkinek nagyon ízlett a fagyi. Jutka és Bálintka az édesanyjuk adagjából kapott kóstolót, ők is szivesen kóstolgatták a hideg fagyit és a finom ostyát. Fagyizás után egy játékboltba akartunk bemenni, de a bejáratánál még megáltunk és Édesanyja elmagyarázta a gyerekeknek, hogy hogy is kell viselkedni egy játéküzletben. A játéküzleben nem szaladgálunk, nem hangoskodunk, ha valamit megnéztünk utána vissza is tesszük ugyanoda ahonnan elvettük. Végül a gyerekek nagyon jól viselkedtek, mindent megnéztek ami őket érdekelte, de egyszer sem kellett rájuk szólni. Végül minden gyerek kapott egy kis ajánkékot, Tibike egy Trabantot és egy repülőgépet választott magának, Laca egy piros verdát, Bálintka egy fehér tigrist meg egy kicsi puha labdát kapott, Jutkának Rékanénje homokozójátékot választott. Még gyerekeknek való sirítőt is kaptunk a játéküzletben, hogy majd a gyerekek tudjanak segíteni amikor tésztát sütünk. Onnan könyvesüzletbe szerettünk volna menni, Apuka felajánlotta hogy a kisebb gyerekekkel ő kimegy a pláza mögötti tóhoz megnézni a vadkacsákat, amíg Édesanyja és Rékanénje megnézik a könyveket, és Tibike választ magának egy meséskönyvet. Mikor Édesanyja végzett, akkor ő is lesétált a tópartra segíteni Apukának vigyázni Lacára, Jutkára és Bálintkára. Laca a verdájával szaladgált a parton, Bálint labdázott az új labdájával, Jutka pedig sétált és hol a vadkacsákat, hol a pláza falát festő bácsikat figyelte. Mire Rékanénje és Tibike végeztek már nagyon eltelt az idő, mindenki megéhezett, elhatároztuk, hogy elmegyünk ebédelni. Visszaültünk az autóba és elmentünk a Halászcsárdához. A bejárat előtt Édesanyja itt is elmondta, hogy hogy kell a vendéglőben viselkedni. Mindenki leül szépen a székre, nem szaladgál nem hangoskodik, türelmesen megvárja ameddig a pincér kihozza az ebédet, utána pedig mindenki ügyesen ebédel. Kézmosás után le is ültünk, a gyerekek itt is nagyon ügyesen viselkedte, még a pincérek is csodálkoztak, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek. Halászlét ettünk, utána pedig vegyesdeszertet kértünk, amin túrótortaszelet, palacsinta, somlói galuska, és még fagyi is volt.

Teli hassal indultunk el a vadasparkba, hogy megnézzük az állatokat is. A bejárathoz legközelebb a pingvinek voltak, láttunk még zsiráfot, gepárdot, tigrist, majmot, szurikátát, oroszlánt, végül a gólyák, pelikánok birodalmánál már mindenki úgy el volt fáradva, hogy leültünk egy padra és hosszasan pihentünk. A közelben egy játszótér is volt, csúzdával, lipinkával, ott a gyerekek még egyet játszottak. Még sok látnivaló lett volna, de azt majd egy következő alkalommal fogjuk megnézni.

Legutoljára a Tescoba mentünk, Édesanyja liszteket választott a kenyérsütéshez és már indulhattunk is hazafelé.

Nagyon szép és fárasztó nap volt ez, mind a 4 gyerek elaludt az autóban a hazafele vezető úton.