Végre! Végre meglett! Végre, végre, végre, végre. Ez egy olyan szvetter amit kb. 5 éve kezdtem el, de az is lehet hogy 8. Szóval nagyon rég. Azt tudni kell, hogy én inkább csak télen kézimunkálok, nyáron eszembe sem jut. Ez a szvetter is úgy született, hogy elkezdtem valamelyik télen, aztán mikor szebbecske idő lett letettem és megfeledkeztem róla. Következő télen, mikor éreztem, hogy jó lenne valamit kézimunkálni, akkor eszembe jutott, elővettem és még haladtam egyet vele. Aztán elfogyott a téglaszínű fonalam és azért volt letéve, 1, 2 esetleg több évre a kötés, mert nem tudtam, hogy hogyan folytassam. Végül egyszer elmentünk Zalánnal együtt a fonalas üzletbe és kiválasztottuk ezt a szép zöld színt kiegészítő színnek. Tavaly télen az újját kötöttem meg félig, de nem voltam megelégedve, félretettem. Végül az idén télen azt mondtam, hogy ez így tovább nem mehet, ezen a télen be kell hogy fejezzem. Nem volt egyszerű, előbb megkötöttem az újjait, majd vettem egy zipzárt, hogy ahhoz igazítsam a nyak hosszát, de kiderült a a zipzár túl rövid, aztán vettem egy másikat, aminek jó a hossza. A nyakrésznek háromszor futamodtam neki, ameddig kb. olyan lett mint amilyent Zalán szeretett volna. Végül a zipzárral próbálkoztam, azt is kétszer ki kellett bontsam, amíg végül tegnap este a varrógép segítségével megszületett a végleges varrás. Íme az eredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése