Húsvét után Réka nénje, Tibike és Jutka nálunk töltöttek egy hetet. El is határoztuk, hogy majd egyik nap kirándulunk egyet Szegedre. Reggeli után indultunk, de a készülődés, öltözködés annyira elhúzódott, hogy már szinte 11 óra volt mire elindultunk. Apuka, Laca és Bálintka beültek a piros Opelbe, Édesanyja pedig Réka nénjével, Tibikével és Jutkával utazott a Volvoban. Első utunk a Plázába vezetett, ahol egyet fagyiztunk. Mindenki választhatott magának 2 gombóc fagyit, volt aki kehelybe kérte és kicsikanállal eszegette, volt aki ostyába kérte és nyalogatta, mindenkinek nagyon ízlett a fagyi. Jutka és Bálintka az édesanyjuk adagjából kapott kóstolót, ők is szivesen kóstolgatták a hideg fagyit és a finom ostyát. Fagyizás után egy játékboltba akartunk bemenni, de a bejáratánál még megáltunk és Édesanyja elmagyarázta a gyerekeknek, hogy hogy is kell viselkedni egy játéküzletben. A játéküzleben nem szaladgálunk, nem hangoskodunk, ha valamit megnéztünk utána vissza is tesszük ugyanoda ahonnan elvettük. Végül a gyerekek nagyon jól viselkedtek, mindent megnéztek ami őket érdekelte, de egyszer sem kellett rájuk szólni. Végül minden gyerek kapott egy kis ajánkékot, Tibike egy Trabantot és egy repülőgépet választott magának, Laca egy piros verdát, Bálintka egy fehér tigrist meg egy kicsi puha labdát kapott, Jutkának Rékanénje homokozójátékot választott. Még gyerekeknek való sirítőt is kaptunk a játéküzletben, hogy majd a gyerekek tudjanak segíteni amikor tésztát sütünk. Onnan könyvesüzletbe szerettünk volna menni, Apuka felajánlotta hogy a kisebb gyerekekkel ő kimegy a pláza mögötti tóhoz megnézni a vadkacsákat, amíg Édesanyja és Rékanénje megnézik a könyveket, és Tibike választ magának egy meséskönyvet. Mikor Édesanyja végzett, akkor ő is lesétált a tópartra segíteni Apukának vigyázni Lacára, Jutkára és Bálintkára. Laca a verdájával szaladgált a parton, Bálint labdázott az új labdájával, Jutka pedig sétált és hol a vadkacsákat, hol a pláza falát festő bácsikat figyelte. Mire Rékanénje és Tibike végeztek már nagyon eltelt az idő, mindenki megéhezett, elhatároztuk, hogy elmegyünk ebédelni. Visszaültünk az autóba és elmentünk a Halászcsárdához. A bejárat előtt Édesanyja itt is elmondta, hogy hogy kell a vendéglőben viselkedni. Mindenki leül szépen a székre, nem szaladgál nem hangoskodik, türelmesen megvárja ameddig a pincér kihozza az ebédet, utána pedig mindenki ügyesen ebédel. Kézmosás után le is ültünk, a gyerekek itt is nagyon ügyesen viselkedte, még a pincérek is csodálkoztak, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek. Halászlét ettünk, utána pedig vegyesdeszertet kértünk, amin túrótortaszelet, palacsinta, somlói galuska, és még fagyi is volt.
Teli hassal indultunk el a vadasparkba, hogy megnézzük az állatokat is. A bejárathoz legközelebb a pingvinek voltak, láttunk még zsiráfot, gepárdot, tigrist, majmot, szurikátát, oroszlánt, végül a gólyák, pelikánok birodalmánál már mindenki úgy el volt fáradva, hogy leültünk egy padra és hosszasan pihentünk. A közelben egy játszótér is volt, csúzdával, lipinkával, ott a gyerekek még egyet játszottak. Még sok látnivaló lett volna, de azt majd egy következő alkalommal fogjuk megnézni.
Legutoljára a Tescoba mentünk, Édesanyja liszteket választott a kenyérsütéshez és már indulhattunk is hazafelé.
Nagyon szép és fárasztó nap volt ez, mind a 4 gyerek elaludt az autóban a hazafele vezető úton.
Visszafelé az autóban majdnem egy órát beszéltem Tibivel telefonon. Szegény csodálkozott, h miért ér véget minden telefonbeszélgetésünk 1-2 percen belül azzal, hogy "bocs, de most nem tudunk beszélni". És akkor a gyerekek aludtak és mi VÉGRE kibeszélhettük magunkat. :)
VálaszTörlésAmi kimaradt: kár, hogy Zsuzsa unokatesvérünkkel és családjával nem tudtunk találkozni!