Németország, jun. 21-27

Laca napról-napra aranyosabb, egy ideje még én is meg vagyok lepődve, hogy milyen nagy gyermek lett belőle. Úgy tűnik, hogy most már teljesen mindent ért, nagyon jól lehet vele kommunikálni, és olyan kis szófogadó még egyelőre, mindent megcsinlál amit mondok neki. Zalánnak minden este nagyon megörvend, és rendesen provokálja, ha vénetlenül szóba mer velem állni, hogy csakis vele játszodjon. Nagyon aranyos. Most már megállapítottuk Zalánnal, hogy szaladni is tud, nem csak járni, néha úgy meg-meg lódul, hogy azt hiszem el fog esni, de nem, utána lelassít és megy tovább J

No és az utóbbi napokban az történt érdekes dolog, hogy pénteken elmentünk Lacával egy nagyobb, picit távolabb levő játszótérre. Ott eddig csak egyszer voltunk, gondoltam még Lacának is legyen változatosabb. Mikor már Laca be volt ülve a babakocsiba, hogy jöjjünk haza (mostanában semmi kendőzés L )felhívottt Zalán telefonon. Ahogy beszélgetünk, hát egy kb. velem egyidős csajszi belopakodik a játszótérre, és kérdi magyarul, hogy tényleg magyarul beszélek. No aztán mikor Zalánnal befejeztük a beszélgetést, akkor szóba elegyedtem vele, kiderült, hogy erdélyi magyar, és itt lakik Obereschachban 2001 óta, ide van férjhezjőve és van egy kislánya. Nagyon közel lakik a játszótérhez, megmutatta, hogy melyik házban és hívott, hogy ezen a héten egy nap látogassuk meg. Aztán beszámolok még róla hogy milyen volt a látogatás, mert szándékomban áll elmenni hozza. Nagyon élvezem, hogy pont itt lakik Obereschachban, mert mi volt a valószínűsége, hogy pont ebben a kicsi faluban legyen egy erdélyi magyar?

Aztán hétvégén kirándultunk. A szombati az úgy volt, hogy reggel 8-kor idejött Andreas, a Zalán kolegája a motrával (BMW 1150GS) felvette Zalánt hátul és elmentek Andreas egy haverjához, aki szombatra kölcsönadta a motrát Andreasnak (BMW 1200GS). Mire visszajöttek én asztalt terítettem, és miután megreggeliztünk elindultunk Konstanz nevü városba, én Lacával az Opellel, Zalán az Andreas BMWjével, Andreas pedig a haverja motrával. Nem egy úton mentünk, én úgy állítottam a GPS, hogy az autópályán vigyen, a fiuk pedig motorral valami szebb utakon akartak jönni. Az Andreas GPSén is, meg a milyénken is beállítottuk célpontank a Konstanz-i vonatállomást, hogy nehogy ott ne kapjuk meg egymást és már indultunk is. Jó utunk volt Lacával, Laca aludt, én egyik helyen ahogy mentem bal kéz felől még egy üllüt is láttam lecsapni a mezőn, de aztán elhibázhatta a zsákmányt, mert nem volt semmi a karmai között amikor felszállt. Aztán mikor Konstanzba érkeztem, ott a cél előtt 11 méterrel jobbra volt egy nyíl, hogy ott van egy fedett parkoló, oda gyorsan betértem és behajtottam a parkolóba. Ott annyit szerencsétlenkedtem, hogy az valami fantasztikus. Először is a parkolóhleyek annyira szűkek, vagy a mi kocsink hosszú, vagy én vagyok ügyetlen, szóval, először kaptam egy üres parkolóhelyet, nekifordultam, de nem sikerült beállni, és mivel volt egy autó a hátam mögött, úgy döntöttem, hogy továbbmegyek. Ezt meg is bántam, mert két szinttel lennebb kellett menjek míg megint láttam egy helyet. Na, gondoltam, ide most már muszáj beállni, mese nincs. Jobb felől egy oszlop, bal felől egy autó, na de addig szerencsétlenkedtem, amíg, igaz enyhén ferdén, de beálltam. Akkor jött a további szerencsétlenkedés. Lacát betettem a babakocsiba, mindent összeszedtem amire esetleg szükség lehet és elindultam. Megtaláltam a liftet, oda beültünk Lacával és akkor újabb probléma: melyik gombot nyomjam meg? U1? U2? U3? 1? 2? 3? EG? Szóval kisütöttem, hogy én megnyomom az 1-es gombot. Fel is mentünk, kiszállunk, hát egy fél emelettem lennebb vagyunk mint a kijárat. No, gondolom, akkor újabb próbálkozás, megnyomom a 2-est. Hát akkor meg egy fél emelettel fennebb szálltam ki mint a kijárat. Akkor már nem akartam többet liftezni, megfogtam Lacát babakocsistól szöröstől-bőröstől és levittem a lépcsőn. Később Andreastól megtudtam, hogy az EG feliratú gombot kellett volna megnyomjam, mert az az Erde és a Grund szavak rövidítése, tehát az vitt volna a föld szintjére. Ameddig végre kikecmeregtem a parkolóházból, elindultam az állomás felé, már hívott is Zalán, hogy ők is megérkeztek.

Nagyot sétáltunk a Bodensee partján, igazi nagyot, megnéztük a hattyúkat, kacsákat, hajókat, mindent ami látnivaló volt. Belemostuk a lábunkat is a tóba, még Lacának is lehúzta Zalán a szandálkáját. Később egy padra is leültünk és néztük, hogy a hattyúk hogy úszkálnak a parton, várva, hogy valaki dob nekik valami ennivalót. Végül annyira megéheztünk, hogy eldöntöttük, hogy a McDonaldsban fogunk enni (ott volt az állomással szemben), hogy ne kelljen még várni valahol amíg az étekt kihozzák. Lacának persze pakoltam itthonról kaját.

Miután ettünk eltávolodtunk a tótól és besétáltunk a központba. Ott is szétnéztünk, végül ettünk egy fagyit és visszaindultunk a kocsihoz.

Konstanzból továbbmentünk Schaffhausenbe, ez már Svájc, ahol a Rajnán van egy gyönyörű vízesés. Ide már úgy mentünk, hogy követtem kocsival a 2 motrot. Itt is nagyot sétáltunk, nyugis tempóban, sokszor megálltunk, fényképeztünk, nézelődtünk. Mikor már körbejártuk a vízesést nagyon elfáradtunk, vissza szerettünk volna hajókázni a túlpartra, de kiderült, hogy aznap már nem megy többször a hajó, vissza kellett sétáljunk ugyanazon az úton amit már egyszer megtettünk, hogy a hídon át tudjunk menni. Elég későn indultunk vissza Schaffhausenből, nem tudom már hogy hány óra volt, de kb. este 9 körül, és sajnos így Laca nagyon elfáradt és megint sírt az autóban. Zalán (ő ment elől a motorral hazafele jövet) kissé bekeményített az autópályán, 140el száguldottunk hazafelé, én tartottam az iramot, hogy ne maradjak le, de meg kell mondjam, egy síró gyerekkel hátul, 140-el száguldani az autópályán nem egy leányálom.

Vasárnap Baselbe mentünk, ez is Svájcban van. Későn indultunk, az előző napi későn érkezés miatt. A határon azt hittem bár meg fogják kérdezni, hogy hova megyünk, mikor meglátják a romániai számtáblás autót, de nem, senki nem foglalkozott velünk, egyszer sem állítottak meg. Ennek külön nagyon örvendtem. Baselbe úgy mentünk, hogy felvettük a fürdőruhánkat, hogy majd megfürdünk a Rajnában. Aztán abból nem lett semmi, mert a víz hihetetlenül hideg volt. Ennek ellenére egy páran úszkáltak a folyóban, nem tudom, biztosan ők edzésben vannak, hogy be tudtak menni abba a hideg vízbe. Baselben nagyon érdekes, hogy a Rajnában akik úsznak, húznak maguk után egy nagy színes szatyrot a vízen. Zalántól megtudtam, hogy azok olyan zacskók amik nem eresztik át a vizet, abba az ember mindent belerak, és akkor nem kell ott kiszálljon a vízből, ahol belement, hanem egyszerüen valahol bemegy, lecsorog a Rajnán ameddig akar, ott kiszáll, a szatyorból előszedi a ruhát törölközőt, cipőt, mindent, felöltözik és mintha mi sem történt volna, megy tovább. Na de, kicsit előreszaladtam. Baselben is bementünk a központban egy parkolóházba és mikor jöttünk kifele, akkor már tudtuk, hogy az EG feliratú gombot kell megnyomni. Itt először a Rajna partján sétáltunk, megmostuk a lábunkat a hideg vízben. 2 utcai zenész csoportot is láttunk és hallottunk, amitől nagyon jókedvünk kerekedett. Addig is jókedvünk volt, de valahogy a zenétől még jobb hangulatunk lett. Később a központban sétáltunk egy nagyot, megnéztük a katedrálist (csak kívülről). Ahogy mentünk felfele egy meredek utcán, egyszercsak egy jelentéktelen kis házon aminek volt egy ajtaja, egy ablaka jobbról, kettő meg balról, látjuk, hogy azt írja, „matematikai intézet”. Mondom Zalánnak, hogy hogy létezik, hogy egy ilyen kicsi házban legyen a matematikai intézet. Később rájöttünk, hogy csak látszólag volt kicsi a ház, mert mi csak egyik felét láttuk, de a másik fele a Rajna partjára nézett, és volt legalább 4 emeletes a ház, annyira meredek ott a part. Baselben rengeteg fiatal volt az utcán, szinte csak fiatalok voltak, és megleptésemre, a csajok közül mindenki úgy volt öltözve, hogy én is szivesen viseltem volna akármelyiknek a ruháit. Semmi kirívó, semmi extravagáns, egyszerü ruhácskák, rövidnadrágok, trikók, nagyon tetszett mindenik. Ezenkívük Konstanzban is és Baselben is rengetegen járnak biciklivel, hihetetlen számú bicikli van lekötve mindenhol a járdán. Még egy terhes nőt is láttam biciklizni, pedig már egészen jól kivehető pocakja volt.

Hazafele nagyon szép helyen jöttünk, amerre a GPS akart hozni, arra egy adott pillanatban le volt zárva az út, terelőúton kellett menjünk. És így átjöttünk a „naturpark Schwarzwald”-on. Nagyon szép hely, csupa fenyőerdők körös körül, az út egy elég keskeny és mély völgyben kanyargott. Nagyon szép volt.

Szép hétvégénk volt, a következőre egy kicsit nyugisabbat terveztünk, el szeretnénk menni egyet fürödni.