Kedden röviddel miután megjött Zalán a munkából megjött hozzánk Michel (Zalán kolegája) és Annette (Michel barátnője) biciklivel, hogy menjünk együtt volley-zni Neuhausenbe. El is indultunk, Laca üldögélt hátul a biciklisülésben, én pedig tekertem a biciklit. Neuhausen alig 4 km-re van innen, de 2 nagy dombon kell kihajtani a biciklit, elég fárasztó volt. A többiek pedig sokkal gyorsabban haladtak volna nélkülem, én kicsit úgy éreztem magam mint a gyenge láncszem a csapatban :). Tekertük, tekertük a biciklit és egyszercsak, mikor már nagyon közel voltunk, Laca elaludt az ülésben. Így aztán mondtam a többieknek, hogy menjenek nyugodtan előre, én a hátralevő kb. 200 métert gyalog fogom megtenni, mert ha nem, akkor Lacának nagyon lóg a feje, nem arra találták ki a biciklisülést, hogy a gyerek aludjon benne. Így aztán a többiek előrementek, megmutatták, hogy hova kell menni, én pedig gyalogosan felkaptattam az utolsó dombon. Ezek a dombok olyanok, mintha az ember Sároson és a környékén biciklizne, a különbség csak annyi, hogy itt jó az út, de azért az emelkedőkön jól meg kell dolgozni. Így érkeztünk meg mi Lacával a vollezás színhelyére, ott leterítettem a hordozókendőt a földre, Lacát ráfektettem, másik felével betakaram, és úgy aludt, hát órára nem tudom mennyit, de jó hosszasan. Közben még én is megpróbálkoztam a vollézással. A mi csapatunk nyert, de ez persze nem az én érdemem volt :)
Ahol ez a volley pálya van, ez egy szabadtéri pálya, ott nagyon szép körben a hely. Fenyőerdők veszik körül, távolabb hegyek is látszanak, hatalmas szépen nyírt füves terület van, közötte focipályák, meg ez a homokos aljú volley pálya.
Mellette meg egy kis homokozó, mintha pont Lacának lett volna odakészítve. Miután felébredt, Laca nagyon jól érezte magát, csomót jött-ment a fűben, homokozott is, szemmel láthatóan tetszett neki a hely. Aztán mikor már eljött a 8 óra, és a társaság már a söreit fogyasztotta, mert ott egy kis bódéban ilyensmit is árulnak, derült égből villámcsapásként jött egy eső. Mindenki gyorsan szedelőzködni kezdett, nekünk pedig Joshua (Zalán egyik kolegája) felajánlotta, hogy autóval hazahoz, befért a bicikli is az autójába, így aztán nem áztunk bőrig. Így telt el a kedd d.u., utána már csak a fürdés és a lefekvés volt hátra.
Szerdán d.e. a közeli játszótérre mentünk, ott egy egyfogú alak pont a füvet kaszálta, kicsit beszélgettünk amikor végzett a fűnyírással. Erről jut eszembe. Azt hittem, hogy idejövök Németországba, nagyjából mindent fogok érteni, amit mondanak, és alig fogok tudni megszólalni. Ehhez képest pont fordítva van. Nagyon sok szót tudok, igaz nehezebben jut eszembe, de azért amit szeretnék, azt még eddig mindig el tudtam mondani, de amit ezek beszélnek... hát ember legyen a talpán aki megérti. Nagyon gyorsan beszélnek, nagyon sok magánhangzót elnyelnek, számomra nehéz megérteni. A háziasszonyunk, Gisela, úgy beszél, hogy azt értem, de a két lánya közül az egyik hogy mit mond, azt még eddig mindig vissza kellett kérdezzem. Na de, próbálkozom, és remélem, hogy ahogy telik az idő az én fülem is megszokja ezt a hadarást.
D.u. pedig konkrét cél nélkül elindultam Lacával meg a biciklivel. Kimentünk egy domobon, ahol egy útkereszteződés volt., (bicikliút kereszteződés). Ott a fenyőerdő aljában egy pad is volt, oda letelepedtünk és ott Lacával elég sok időt töltöttünk, csak akkor jöttünk haza, amikor büdösséget éreztem a fiam körül :)
Laca nagyon figyelmes kis gyerek lett közben, minden hangyát, bogarat, csigát, mindent amit észrevesz nagy gonddal megvizsgál és magyaráz erősen, hogy én is vegyem észre. Néha van, hogy a nagy vizsgálást a hangyák nem élik túl....
Csütörtökön aztán megint csak játszóterezés, meg ilyen itthoni időtöltéssel telt az idő, megkerestem egy másik játszóteret is, ami sokkal nagyobb mint a legközelebb levő. Sétálás közben újra megállapítottam, hogy milyen szép gondozott itt minden, a házak, a kertek, az udvarok. Érdekes módon itt sehol sem láttam kerítést, esetleg egy kis élő sövény jelzi a területek szélét, de az sem mindenhol. Az emberek köszönnek egymásnak, mindenki mindenkinek azt mondja, hogy „Halo”
Pénteken d.u. aztán elmentünk Lacával egy közeli állatkertbe, akár parknak is lehetne nevezni. Biciklivel mentünk, Obereschach melletti helységbe, az a neve, hogy Kappel. Az állatkert nem nagy, beléptidíjat nem kell fizetni, egy tó van a közepén, abban kacsák úszkálnak, volt egy hattyú is, meg valami fehér fejű fekete vizi madarak, amik fogalmam nincs hogy mik lehettek. Nagyon szelíd állatok, kijönnek a vízből, ott sétálnak az ember mellett. Akkor vannak pónilovak, kecskék, juhok, 2 szamár. Vannak tyúkok, kakas, nyuszi, páva, galamb, szóval inkább háziállatok vannak. Ja, és valami papagályfélék is voltak egy ketrecben. Ha az ember továbbsétál, van egy nagy játszótér, ott telides teli volt gyerekekkel, arréb egy csendes patakrésznél ki van írva, hogy „Wasser Spielplatz”, szóval ez egy igazi gyerekparadicsom. Lacának nagyon tetszettek az állatok is, de legalább ugyanannyira tetszett neki az, hogy a földön néhol kavics, néhol pedig faforgács volt, és azokat lehetett tenni-venni. A kakas mellett Laca bedugta a kicsi újját a rácson, a kakas pedig odakapott. Laca annyira megijedt, hogy utána hosszasan kellett vigasztaljam, gyorsan elvittem onnan, de még úgy is sírt egy darabig. Ide még feltétlenül vissza fogunk menni, mert közel van, egész délutános program és direkt gyerekeknek van kialakítva.
Aztán tegnap este átjött Gisela, és meghívott magához, az út tulsó oldalára, mert tegnap töltötte a 64 évet, és grilleztek ott nála az udvaron. Zalán hozott magával otthonról 2 üveg Lacrima lui Ovidiut, hogy ha valakinek ajándékot kell majd adni, akkor legyen amit, így aztán tegnap egyik üveg bort Gisela-nak ajándékoztuk. Mindenféle finomságot ettünk, nagyon kedves volt tőle hogy áthívott. Azt hiszem szimpatizál minket :)
Ahol ez a volley pálya van, ez egy szabadtéri pálya, ott nagyon szép körben a hely. Fenyőerdők veszik körül, távolabb hegyek is látszanak, hatalmas szépen nyírt füves terület van, közötte focipályák, meg ez a homokos aljú volley pálya.
Mellette meg egy kis homokozó, mintha pont Lacának lett volna odakészítve. Miután felébredt, Laca nagyon jól érezte magát, csomót jött-ment a fűben, homokozott is, szemmel láthatóan tetszett neki a hely. Aztán mikor már eljött a 8 óra, és a társaság már a söreit fogyasztotta, mert ott egy kis bódéban ilyensmit is árulnak, derült égből villámcsapásként jött egy eső. Mindenki gyorsan szedelőzködni kezdett, nekünk pedig Joshua (Zalán egyik kolegája) felajánlotta, hogy autóval hazahoz, befért a bicikli is az autójába, így aztán nem áztunk bőrig. Így telt el a kedd d.u., utána már csak a fürdés és a lefekvés volt hátra.
Szerdán d.e. a közeli játszótérre mentünk, ott egy egyfogú alak pont a füvet kaszálta, kicsit beszélgettünk amikor végzett a fűnyírással. Erről jut eszembe. Azt hittem, hogy idejövök Németországba, nagyjából mindent fogok érteni, amit mondanak, és alig fogok tudni megszólalni. Ehhez képest pont fordítva van. Nagyon sok szót tudok, igaz nehezebben jut eszembe, de azért amit szeretnék, azt még eddig mindig el tudtam mondani, de amit ezek beszélnek... hát ember legyen a talpán aki megérti. Nagyon gyorsan beszélnek, nagyon sok magánhangzót elnyelnek, számomra nehéz megérteni. A háziasszonyunk, Gisela, úgy beszél, hogy azt értem, de a két lánya közül az egyik hogy mit mond, azt még eddig mindig vissza kellett kérdezzem. Na de, próbálkozom, és remélem, hogy ahogy telik az idő az én fülem is megszokja ezt a hadarást.
D.u. pedig konkrét cél nélkül elindultam Lacával meg a biciklivel. Kimentünk egy domobon, ahol egy útkereszteződés volt., (bicikliút kereszteződés). Ott a fenyőerdő aljában egy pad is volt, oda letelepedtünk és ott Lacával elég sok időt töltöttünk, csak akkor jöttünk haza, amikor büdösséget éreztem a fiam körül :)
Laca nagyon figyelmes kis gyerek lett közben, minden hangyát, bogarat, csigát, mindent amit észrevesz nagy gonddal megvizsgál és magyaráz erősen, hogy én is vegyem észre. Néha van, hogy a nagy vizsgálást a hangyák nem élik túl....
Csütörtökön aztán megint csak játszóterezés, meg ilyen itthoni időtöltéssel telt az idő, megkerestem egy másik játszóteret is, ami sokkal nagyobb mint a legközelebb levő. Sétálás közben újra megállapítottam, hogy milyen szép gondozott itt minden, a házak, a kertek, az udvarok. Érdekes módon itt sehol sem láttam kerítést, esetleg egy kis élő sövény jelzi a területek szélét, de az sem mindenhol. Az emberek köszönnek egymásnak, mindenki mindenkinek azt mondja, hogy „Halo”
Pénteken d.u. aztán elmentünk Lacával egy közeli állatkertbe, akár parknak is lehetne nevezni. Biciklivel mentünk, Obereschach melletti helységbe, az a neve, hogy Kappel. Az állatkert nem nagy, beléptidíjat nem kell fizetni, egy tó van a közepén, abban kacsák úszkálnak, volt egy hattyú is, meg valami fehér fejű fekete vizi madarak, amik fogalmam nincs hogy mik lehettek. Nagyon szelíd állatok, kijönnek a vízből, ott sétálnak az ember mellett. Akkor vannak pónilovak, kecskék, juhok, 2 szamár. Vannak tyúkok, kakas, nyuszi, páva, galamb, szóval inkább háziállatok vannak. Ja, és valami papagályfélék is voltak egy ketrecben. Ha az ember továbbsétál, van egy nagy játszótér, ott telides teli volt gyerekekkel, arréb egy csendes patakrésznél ki van írva, hogy „Wasser Spielplatz”, szóval ez egy igazi gyerekparadicsom. Lacának nagyon tetszettek az állatok is, de legalább ugyanannyira tetszett neki az, hogy a földön néhol kavics, néhol pedig faforgács volt, és azokat lehetett tenni-venni. A kakas mellett Laca bedugta a kicsi újját a rácson, a kakas pedig odakapott. Laca annyira megijedt, hogy utána hosszasan kellett vigasztaljam, gyorsan elvittem onnan, de még úgy is sírt egy darabig. Ide még feltétlenül vissza fogunk menni, mert közel van, egész délutános program és direkt gyerekeknek van kialakítva.
Aztán tegnap este átjött Gisela, és meghívott magához, az út tulsó oldalára, mert tegnap töltötte a 64 évet, és grilleztek ott nála az udvaron. Zalán hozott magával otthonról 2 üveg Lacrima lui Ovidiut, hogy ha valakinek ajándékot kell majd adni, akkor legyen amit, így aztán tegnap egyik üveg bort Gisela-nak ajándékoztuk. Mindenféle finomságot ettünk, nagyon kedves volt tőle hogy áthívott. Azt hiszem szimpatizál minket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése