Retyezát

Hétfőn délelőtt még sok elintéznivalónk volt Udvarhelyen, de a célunk az volt, hogy estére a Retyezáton legyünk a sátrunkban. Közben az is kiderült, hogy Sárost is útba kell ejtsük, hogy elvegyük Zalánnak a cipőjét ès kabátját, ami véletlenül ottmaradt.

Akkor indulhatott is a nap. Jó korán elmentünk laborba, hogy tőlem vért vegyenek, utána ittunk egy kávét, aztán szerencsénkre az első könyvesüzletbe amibe bementünk találtunk egy részletes Retyezáttérképet. Reggeli után aztán elbúcsúztunk a fiucskáktól, megbeszéltük velük, hogy 8at kell aludjanak amíg értük megyünk és elindultunk egyelőre Sárosra. Ott megebédeltünk,  elvettük az ottmaradt dolgokat és 3 óra körül elindultunk. A térképen szép fehér csík mutatta az utat, hogy meddig lehet menni kocsival, az első kabanna után a csík keskenyebbé válik, de azért felszalad a második, Pietrele nevű kabannához. Jól haladtunk Hateg felé, én a térképet figyeltem, Zalán az utat. Hateg után már keveset kellett menni a főúton, miután letértünk egy jóval keskenyebb úton haladtunk és folyamatosan fölfelé. Elhagytuk a térképen jelzett utolsó helyiséget is, aztán elhagytuk az első kabannákat is és mentünk tovább. Igen ám, de... az aszfaltút már jóval visszább elfogyott, az út amin haladtunk egyre keskenyebb lett, az első kavicsos  rész után a kövek egyre nagyobbak lettek és egyre világosabbá vált számunkra, h ezt az utat nem egy Skoda Octavianak tervezték. Azért menünk tovább, mert egy ilyen keskeny hegyi úton megállni is alig van hely, nem hogy megfordulni. Végre találtunk egy helyet ahol meg lehetett fordulni. Megálltunk, megfordultunk és tanakodni kezdtünk, hogy most mi legyen. Ott hagyhatjuk a kocsit és mi felmegyünk gyalog a következő kabbannáig, kempingezőhelyig. Ez a variáns azért nem volt megvalósítható, mert nem volt akkora hátizsákunk amibe a kempingezéshez szükséges dolgokat és elegendő kaját is tudtunk volna vinni, így aztán hosszas tanakodás után eldöntöttük, hogy leereszkedünk az első kabannához és reggel majd onnan indítjuk a túránkat. Épp időben jött ez az elhatározás, mert mire leértünk, kinéztük a helyet, felhúztuk a sátrat, biza besötétedett. Még egyet vacsoráztunk is a felpakolt dolgainkból, aztán behúzódtunk a sátorba, hogy másnap korán kelhessünk és ibdulhassunk, mivel jóval lennebb éjszakáztunk mint ahogy azt előre terveztük. Az éjszaka meglehetősen hideg volt, éjjel megébredtem, hogy fázom, szerencsére volt meleg ruha előkészítve erre az alkalomra, azt felvettem és már aluhadtam is tovább. Csak az egyik zoknimat nem találtam meg ott a sötétben, így zokni helyett az egykik lábamra a kendőmet tekertem fel. Ezen Zalán jót szórakozott reggel :-)