de úgy tűnik, hogy ez Lacát egyáltalán nem érdekli.
Pénteken d.e. felhívott Krisztina, hogy meghívója van a filharmónia koncertjére és nem-e lenne kedvem elmenni vele. Zalán bátorított, hogy menjek, kicsit kapcsolódjak ki, ő szivesen itthonmarad addig Lacával, játszanak, vacsoráznak, aztán fürödnek és mire lefekvésre kerül a sor arra hazajövök. Én el is mentem, 7 órakor kezdődött a koncert, nagyon tetszett, jól éreztem magam. Az egész koncert a csellók hangjával kezdődött, ami eszembejuttatta, hogy milyen szép hangja is van a csellónak, a többi hangszer hangját is örömmel hallgattam. Volt egy olyan rész is amikor csak a zongora, a csellók és a nagybőgők játszottak egyszerre, különösen szép hangzása volt.
Röviddel fél 9 utánig tartott a koncert, 9 előtt 5 perccel már itthon is voltam. Ahogy nyitottam az ajtót már hallottam, hogy nagy kiabálás van, Laca egyáltalán nem díjazta, hogy elmentem itthonról. Zalán hősiesen helyt állt, Laca már lefekvésre készen, pizsomában volt, ahogy ölbe vettem megörvendett és rövidesen meg is nyugodott. Mint utólag megtudtam a sírás negyed 9-kor kezdődött és nem akart abbamaradni.
Ilyen körülmények között, hogy merjek bárhova is Laca nélkül elmenni? :(
Hát úgy, hogy
VálaszTörlés1: megérdemelsz Te is évenként egy ilyen szép koncertet. És
2: Laca is szép lassan meg kell tanulja, h néha ilyen is van.
Bátorítlak, h ne furdalljon emiatt, nem muszsáj totál a fejedre nőjön és kisajátítson az a közel egyéves manó! :D (Hűűű, ha ezt a hősanyák olvassák! - megkapom a magamét!)