2010. november 15., hétfő

Németország, júl. 17-23

A szombati napunk, mivel Zalán munkában volt, pont olyanra sikerült, mint akármelyik hétköznap. El szerettünk volna menni Königsfeldre fürödni, de sajnos elromlott az idő, ami a szerencse, hogy csak egy napra romlott el, tegnap már megint szépidő volt, de nem az az óriási hőség, hanem csak olyan kellemes nyári meleg. Szombaton Zalán későn is ment munkába, elvégre szombat volt, nem siethet az ember szombaton is, így csak 5re tudott hazajönni, tehát szombaton már nem mentünk sehova.
Vasárnap, 9 órakor elindultunk Strasbourgba. Hát ott nagyon jól telt, annyit jártunk, hogy lehet hogy a Wutach Schluchtban sem többet, de sok szép dolgot láttunk. Először a központot néztük meg, ott van egy óriási katedrális, 163m a tornya, az embernek elfárad a nyaka, ha a tetejét szeretné megnézni. Ott a főtéren leültünk egy teraszra és megittunk Zalánnal egy-egy kávét. Aztán felváltva bementünk és a templom belsejét is megcsodáltuk. Én jártam be először, és elfogott az az érzés, hogy milyen hatalmas ez a templom és milyen kicsi és jelentéktelen vagyok én hozza képest. Hihetetlen cicomás benne minden, lefényképeztem a szószéket, az is tiszta csipke, faragás, nagyon cicomás. Aztán Zalán is bement szétnézni és mivel azok a képek, amiket én készítettem nem sikerültek, kértem hogy ő is készítsen párat odabent. Onnan aztán elsétáltunk a történelmi városon keresztül az európai parlamenthez. Óriási épület, de nagyon szép. Ott egy fa árnyékában megettük az itthonról pakolt szendvicseket, utána pedig elsétáltunk egy másik városrészbe, szintén központ, aminek "petit France" volt a neve. Azt hiszem, hogy ez tetszett a legjobban, ennek volt egy sajátos hangulata. Onnan aztán már csak a kocsihoz sétáltunk vissza, de mivel írtó nagy a város, már szinte 7 óra volt. Eredetileg szerettünk volna Strasbourg után még délre elmenni Franciaországban, mert Zalánnak a kolegája mondta, hogy ott egy nagyon híres borvidék van, de sajnos erre már nem maradt idő. Persze jobb így, hogy legalább Strasbourgot kereszül-kasul sétáltuk.

Kihagytam egy fontos dolgot :) Mikor mentünk Franciaország felé, akkor mondtam Zalánnak, hogy én ma szeretnék egy franciának valamit franciául mondani. Amit tudok, hogy hogy hívnak, vagy őt hogy hívják, vagy ilyenek. Elég korlátolt a lehetőség :) Aztán csodák csodája, teljesült a kívánságom. Mikor leparkoltunk, akkor Laca még aludt, így Zalán elment fényképeket készíteni, én pedig ottmaradtam a kocsinál. Hát egyszercsak jön egy bácsi, és pont tőlem kérdett valamit franciául. Azt hiszem olyansmit, hogy merre kell menjen (jót szemelt ki magának :) ). És akkor boldogan mondtam neki, hogy "Je ne pas parle france" (remélem jól írtam). Aztán ettől úgy feldobódtam :D hogy az egész Strasbourg-i látogatáson jó kedvem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése