Szombaton este indultunk el, sokkal később mint szerettünk volna. Előszöris, Laca aznap teljesen más programot szervezett magának mint amit szokott, 2kor aludt cask el és 4 órakor ébredt meg. Csak azután ebédeltünk, a konyhai cuccokat csak utána pakoltam be, még lejárattam a mosogatógépet egy félórás programmal, hogy ne hagyjak mosatlant, szóval csak telt és telt az idő. Azután Zalán elkezdett lehurcolkodni és azt hittük, hogy hamarosan indulunk. Zalán szombaton felszerelte a biciklitartót a kocsi hátuljára és mivel valószínű ez nem női biciklinek volt kitalálva, az enyémet csak úgy tudta felszerelni, hogy a kerekei az égnek meredtek. No, akkor induljunk. Úgy volt, hogy először én vezetek, de mivel a kocsi az udvarban volt és onnan háttal lehetett csak kijönni, a kocsi meg sokkal hosszabb a biciklitartóval, szóval mondtam Zalánnak, hogy tolasson ki ő az udvarból. Én figyelek segítek, minden , hát képzeljétek, a biciklim kereke olyan magasan volt, hogy nem fértünk ki a kapunk. HaHaHaHaHa. No vissza. Zalán felment a szerszámaiért és leszerelte a biciklim első kerekét, azt külön utaztattuk, így aztán ki tudtunk jönni a kapun. Akkor még el kellett menjünk tankolni és Zalán udvariasan megígérte az egyik koleganőjének, hogy elhoz neki egy csomagot, mert ő repülővel jött hétfőn, így a csomagért is el kellett menjünk. Summa summárum, nagy késéssel végül elindultunk, de mint utólag kiderült nem késtünk le semmiről. Amiért baj volt, hogy későn indultunk az az, hogy ejsze Lacát igen kifárasztottuk, mert aztán alig tudott elaludni.
Én vezettem, nem volt semmi gond, hamar elértük a határt, ott megvettük az autópályamatricát. Ja, még egy eset. Amíg Temesváron Zalán tankolt, addig úgy volt, hogy én felszerelem a GPSt. Én pedig addig tekergettem a tartókarján valamit, hogy kiesett egy csavar és nem lehetett már felszerelni. Szegeden a benzinkútnál kértünk szkoccsot, Zalán jól körbetekerte a kart, így aztán Szegedtől mindennel remekül felszerelve nekivágtunk. Laca nagyon nehezen aludt el, de atztán már nem volt több gond. Mikor Laca elaludt, akkor Zalán is letette a fejét egyet aludni, én pedig keresztülvezettem a kocsit Magyarországon. Ott már kezdett elfogyni a benzin, ezért a határ előtti utolsó Molkútnál megáltam (persze nem tudtuk, hogy az utolsó, ez csak azután derült ki). Onnan éjjeli 2 órakor indultunk tovább, Zalán vette át a volánt én pedig hátramentem aludni. Ausztrián Zalán vezetett keresztül, semmit nem láttunk belőle, éjjel is volt, én sokat aludtam is közben, és amúgy is az autópályáról nem lehet semmit látni. Reggel 6 óra körül már át voltunk jőve Németországba, akkor én megint átvettem a vezetést, mert Zalán eléggé fáradt volt már. Ő hátra aludni, én volánhoz, s mentünk tovább. Egyszercsak látom, hogy a benzinóra mánusa az utolsó negyedben van, gondoltam ha látok kutat megállok. Egyszercsak látok egy jelet, gyorsan lekanyarodok jobbra, de utána már nem volt kijelezve a benzinkút, nem tudtam merre megnjek, nagyon megijedtem, hgoy most mi lesz, gyorsan nagy szabálytalanul megfordultam és mentem vissza az autópályára. Így utólag meggondolva jó nagy hülyeséget csináltam, de szerencsére nem jött semmi. Mentünk tovább, megint egy benzinkút, lehúzok, hát nagy csodálkozásunkra nem volt nyitva. Vasárnap csak fél 8kor nyit. Megyünk tovább, megint benzinkút, megint zárva, tovább, én akkor már nagyon megijedtem, hogy mi lesz ha az autópályán maradunk benzin nélkül, Zalán állította, hogy még legalább 50-60 kmre elég a benzin. No, megint egy benzinkút, megint zárva. Akkor már München közelében voltunk, az autópálya tele volt jelekkel, hogy Munchen keleti feléhez le lehet itt térni. Az utolsó zárt benzinkútnál kerestünk a GPS-en egy következő benzinkutat, 3,5 km-re volt is egy, Zalán beállította, hogy vigyen oda a GPS, de vagy valamit nem jól állított, vagy nem tudom mi lett, de a GPS visszairányított az autópályara. És hogy jobb legyen pár perc múlva a benzinlámpa el kezdett pillogni. Ja, azt nem írtam, hogy már egy jó ideje kigyuladt a lámpa. No, akkor már teljesen be voltam pánikolva, félrehúztam a sürgösségi sávra. Akkor megint elő a GPSt, mutatta, hogy 1,8kmre van egy benzinkút, Zalán minden addigit kitörölt a memóriájából, hogy nehogy máshova vigyen, betette ezt célpontnak, és végül tényleg megérkeztünk egy benzinkúthoz, nem kellett kiálljunk egy flakonnal az autópálya szélén J Ez a benzinkút nyitva is volt, tankoltunk, és megérdeklődtük, hogy hol tudnánk kicsit pihenni. A benzinkutas egy közeli helyre irányított, München külvárosában voltunk, egy bozótos hely volt, valami vonatállomás közelében, ott megálltunk, a kocsi elejére kiraktuk a kajás dobozainkat, és jóízüen megreggeliztünk.
Utána nem siettünk tovább, sétáltunk, Laca is jött-ment, mozgott, csak negyed 11kor indultunk tovább.
A GPS Münchentől úgy akart vinni, hogy be Stuttgartba és onnan délre Villingennek. Mi úgy láttuk, hogy ez kerülő, ezért Zalán beállította a GPSt, hogy úgy vigyen Villingenbe, hogy ne menjünk be Stuttgartba. Utólag már tudjuk, hogy ha haladni szerettünk volna, akkor jobban tettük volna ha bemegyünk Stuttgartba. Így rengeteg helyiségen keresztüljöttünk, emiatt lassan lehetett haladni, de legalább láttunk is valamit az országból. D.u. 2kor érkeztünk meg a végső célhoz, de azt már nem tudom hogy melyik idő szerint 2kor.
Lacával az úton aztán több gond nem volt, aludt is, meg ébren is volt, de jól érezte magát.
A szállás amit Zalán foglalt nem Villingenben van, hanem Obereschach-ban, Villingentől 4kmre. Itt a GPS a legutolsó házhoz irányított, utána már csak a „Bis bals in Obereschach” tábla van. Ahogy megálltunk, jött is a nő, Frau Gisela, hogy ő csak estére várt minket, de kedvesen fogadott, csomót dumált, azt hitte, hogy értjük J. Azt mondja a néni, hogy a szállás nem itt van, hanem egy másik helyiségben, ő megy elől, mi menjünk utána megmutatja. El si indultunk, Zalán morgott, hogy nem szereti az efféle meglepetéseket, vajon hova megyünk. Aztán elmentünk egy másik helyre, most nem jut eszembe a neve, ott megálltunk egy szép ház előtt, hogy na ez az. Az emeleten lett volna a lakás, szép volt, 2 szoba, fürdő, konyha, nagy terasz, szóval szép volt, de mondtuk a nőnek, hogy Zalán a Continentálnál dolgozik, és hogy ő biciklivel szerette volna járni, ez meg ahhoz túl messze van, és akkor a nő felajánlotta, hogy nézzük meg itt a lakást Obereschachban, ezt ő másoknak akarta kiadni, de ha mi ezt válasszuk, akkor ő a későbbi érkezőket viszi a másik helységbe. Elvezetett minkett attól a lakástól a Continentálig, utána onnan visszajöttünk ide Obereschachba, Obereschach jelentősen közekebb van a céghez, itt is megnéztük a lakást és akkor végül úgy döntöttünk, hogy itt maradunk, ezt válasszuk. Ez a lakás a földszinten van, nem kell Lacát fel-le hordozni. Először egy lépcsőházba jön be az ember, onnan pedig előre be az ajtón. Egy előszobában találja magáta az ember, ott jobb kéz felől van a fürdőszoba. Kicsit előrébb pedig bal kéz felé van egy ajtó. Ott kell bemenni a konyhába, a konyhában pedig jobbról is és balról is van egy-egy ajtó, balról van a nappali, jobbról pedig a hálószoba.A konyha jó nagy, óriási ablaka van, nem is ablak, hanem ajtó, onnan lehet kilépni a teraszra. A terasz az kicsit fura, mert olyan minta az út szélén üldögélne az ember, de azert kellemes. A konyhában tényleg minden van amit el lehet képzelni, vízforralótól kezdve, mosogatógépen keresztül, még konyhamérleg is, kenyérpirító, kávéföző, szoval amit csak el lehet képzelni J
Ez az Obereschach egy falu, nagyon kellemes, abban hasonlít Sároshoz, hogy egy utcája sem egyenes, mindenik lejt valamerre. A házak szépek, takarosak, az emberek kedvesek, ráérősek, mintha itt soha senki nem sietne sehova.
Tegnap Lacával már bevásárolni is voltunk, elmentünk Villingenbe az EDEKA nevű nagy bevásárlóközpobtba. Aztán délután itt sétáltunk Obereschachban, találtunk egy játszóteret is a közelben, kicsi, de a célnak megfelel.
Itt bent a házban nagyon hűvös van, az én Temesvári blokklakáshoz szokott szervezetemnek, talán még egy kicsit túl hővös is, kint sem melegedik sokkal 20 fok fölé a hőmérséklet, szóval az biztos, hogy nagy melegünk itt nem lesz a nyáron, erre nem fogok panaszkodni.
Ma 6kor megyünk a Zalán kolegáival vollézni, Neuhausenbe, úgy értem, hogy ők volléznak, mi meg Lacával ott elleszünk.
