Itt már sétálunk is felfele, közben ment a nagy dumaparti, mögöttünk a falu,
előttünk a várrom, a gyerekek szerint iszonyú messze van még, de kitartásra biztatjuk őket és battyogunk előre:
Az arrajáró krosszmotoros(ok) elől tisszességtudóan kitérünk, és nekem bizsereg a tenyerem: húznám én is szívesen a gázmarkolatot:
Közeledünk, a várnak már a részletei is jól kivehetők, felette a Hold, Borón pedig egyik fiútol kapott
kis gyermekláncfű virít:
Mikor elérjük a cserjést, egyet pihenünk a gyéres árnyékban. Itt sorban készít mindenki Édesanya-mellett-ülős-képet:
A pihenő alatt fotózgatom ahogy a várrom felett, körül, alatt, mellett siklóernyősök keringenek, egyik tandem-ernyő, azért lóg ott annyi láb:
Egy szép kis gyík is megnézeget minket, és persze mi is őt. Találgatjuk hogy vajon hányadik farkát viseli éppen, mert nem sikerült már a színeit tökéletesen beállítsa a teste többi részéhez képest:
Mikor már a vár tövében levő szoros ösvényen vagyunk, pár biciklis kivárja míg átjutunk egy kis sziklás szoroson, aztán ők ott lazán leereszkednek bicajjal, ahol mi csak szinte négykézláb tudtunk feljutni a poros köveken:
Végre felérünk, körbejárunk h felfedezzük a helyet. Minden irányba szép a kilátás, erdők, szőlősök, a látvány pihentető. Mások is hasonlóképpen érezhetnek:
Még a falu elrendezése is olyan szép rendszeres hogy öröm nézni:
A fiúkkal teljesen körbejárjuk a várat, nézzük a (nagyon) közeli siklóernyősöket, a távoli felszállópontjukat, majd egy nagyon jót uzsonnázunk és cikkcakkban heverészve pihennek Boróval:
Mikor már az árnyékaink jó hosszúra nyúltak, elindulunk hazafelé. Szép napunk volt ez is :-)
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése