Alcím: Testvéri szeretet
Vasárnap délután Bálintka belázasodott. Délelőtt még játszótéren voltunk, semmi gyanúsat nem vettem észre, aztán a délutáni alvásból Bálintka úgy ébredt fel, hogy nagyon sírós volt és arra panaszkodott, hogy fáj a lába. Nem telt el sok idő, amíg előkerült a lázmérő.
Emiatt aztán Bálint itthon maradt velem, Apuka pedig elment Lacával a Kauflandba vásárolni. Mire hazajöttek én már ágyba bújtattam Bálintot, lázasan pihegett és mondtam hogy ő nagyon álmos. Mikor Laca hazajött bejött a hálóba, hogy jó éjszakát kívánjon Bálintnak. Odajött, hozzabújt, megpuszilta, megint kicsit odabújt, végül mondta, hogy Jó éjszakát és elment vacsorázni. Én pedig beszédbe elegyedtem Bálinttal, kérdeztem tőle, hogy érezte-e, hogy Laca őt mennyire szereti. Mondta, hogy érezte, kérdeztem, hogy ő szereti-e Lacát.
- Félig szeretem , félig nem szeretem.
- Hát mért szereted félig?
- Mert szeret... és... mert szeretem.
- S hát mért nem szereted félig?
- Azért mert vereked! És azért ... mert... nagyon hangos a sírása.
