4 év

Lejárt. Vége a (szinte) 4 éves gyereknevelési szabadságomnak. Ennek kapcsán visszatekintettem kicsit, elgondolkoztam, hogy hogyan is volt. Periodikus volt, mint az életünk úgy általában. Több mint 2 hónappal a Laca születése előtt elmentem (többé-kevésbé kényszerítve) szülési szabadságra. Az a bő 2 hónap volt életem egyik legnyugisabb szakasza, de az is lehet hogy legeslegnyugisabb szakasza. Sajnos a Zalánnal való akkori rossz kapcsolat némileg beárnyékolta, de még így is nagyon nyugis volt. Emlékszem reggel megnéztem a TVben a reggeli műsort, közben kötögettem a babapokrócot, sok időm vot magamra, terhestornára jártam, a Manóklubosokkal találkoztam hetente egyszer, sehova se kellett siessek. Aztán megszületett Laca és vége lett a nyugis szakasznak, óriási lendülettel és erővel álltam neki a feladatomnak, amiből jutott is bőven, nagyon gyorsan eltelt az első év. Aztán jött az a 2 hónap, amit Németországban töltöttünk, ami szintén nagyon szép volt és annak ellenére, hogy Zalán munkába járt végig olyan érzésem volt mintha mindketten szabadságon lettünk volna. Ott derült ki az is, hogy Bálintka meg fog születni, ez is nagyon megszépítette azt az időszakot. Hazajőve aztán megint szép periódus következett, nekem egyre nőtt a pocakom, Laca pedig egyre értelmesedett, egyre jobban és jobban meg tudtuk érteni egymást, jöttek a versike- és a meseolvasások. 

Aztán február 10-től megint belekerültem a mélyvízbe, de arra a szakaszra is szívesen gondolok vissza. A nyarak nagyrészt Sároson teltek a tágabb értelemben vett családdal, nyugisan, kellemesen. Most pedig hogy Laca szeptembertől elkezdte az ovit, járkálósabb periódus következett, minden délben elkarikáztunk az oviig, majd vissza.
Most pedig nagyon jó volt, hogy a munkába való visszatérés utolsó hetét megint együtt töltöttük itthon hárman, Laca , Bálint és én.
2 negatívumot tudnék felhozi, az egyik, amit nagyon meguntam, és még most is tart, az az altatás. Ha azalatt az idő alatt, amíg a fiuk mellett feküdtem és vártam hogy elaludjanak regényt írtam volna, ejsze eddig megírhattam volna a Harry Potter mind a 7 kötetét. Nagyon kíváncsi lennék, hogy más hogyan csinálja... Szerencsére Zalán sokszor beugrik mostanában helyettem, de most valahogy úgy tűnik hogy soha nem fog eljönni az az idő amikor majd nem lesz szükség a jelenlétünkre az elalváshoz.
A másik dolog az a felnőtttársaság hiánya. Sokszor éreztem azt, hogy úgy beszélgetnék valakivel, de nincs kivel. Persze ott a telefon, de az mégsem olyan... Sokszor hiányzott Réka, meg Csannáék, ebből pótoltam nyaranta.
Összességében azért szívesen gondolok vissza az elmúlt (szinte) 4 év bármely szakaszára és örülök hogy lehetőségem volt ennyit itthon maradni a fiukkal.

Az idei szilveszterező banda

Kilencen szilvesztereztünk az idén, a képen Zsuzsi nem látszik, csak a piros hordozótakarója, Bálintkának csak a zöld sapkabojtja látszik Zalán háta mögül, ő úgy aludt, hogy nem is tudja, hogy jártunk a Matyitéren. A többiek nagyjából látszanak, a 2 nagyfiut nehéz volt becsalogatni a képbe, Lacával elhitettem, hogy meg kell igazítsam a sapkáját, Rékán is látszik, hogy mozgásban van és pont mond is valamit, azért, hogy Tibikét tudja még kicsit ott tartani.

A cuclis motoros

Ilyent még bíztos nem láttatok!

A szvetter

Végre! Végre meglett! Végre, végre, végre, végre. Ez egy olyan szvetter amit kb. 5 éve kezdtem el, de az is lehet hogy 8. Szóval nagyon rég. Azt tudni kell, hogy én inkább csak télen kézimunkálok, nyáron eszembe sem jut. Ez a szvetter is úgy született, hogy elkezdtem valamelyik télen, aztán mikor szebbecske idő lett letettem és megfeledkeztem róla. Következő télen, mikor éreztem, hogy jó lenne valamit kézimunkálni, akkor eszembe jutott, elővettem és még haladtam egyet vele. Aztán elfogyott a téglaszínű fonalam és azért volt letéve, 1, 2 esetleg több évre a kötés, mert nem tudtam, hogy hogyan folytassam. Végül egyszer elmentünk Zalánnal együtt a fonalas üzletbe és kiválasztottuk ezt a szép zöld színt kiegészítő színnek. Tavaly télen az újját kötöttem meg félig, de nem voltam megelégedve, félretettem. Végül az idén télen azt mondtam, hogy ez így tovább nem mehet, ezen a télen be kell hogy fejezzem. Nem volt egyszerű, előbb megkötöttem az újjait, majd vettem egy zipzárt, hogy ahhoz igazítsam a nyak hosszát, de kiderült a a zipzár túl rövid, aztán vettem egy másikat, aminek jó a hossza. A nyakrésznek háromszor futamodtam neki, ameddig kb. olyan lett mint amilyent Zalán szeretett volna. Végül a zipzárral próbálkoztam, azt is kétszer ki kellett bontsam, amíg végül tegnap este a varrógép segítségével megszületett a végleges varrás. Íme az eredmény:

Új fejezet kezdődik

Január folyamán új fejezet kezdődik az életünkben. Laca eddig rövidprogramos volt az óvodában, január 14.-étől ott is fog aludni. Én dolgozni fogok, tanítani, Bálintka pedig a Nagymamákra lesz bízva. Egyelőre így egyeztünk, hogy felváltva jön majd Csanna Nagymama és Gabi Mama, és Réka is szeretne eljönni majd legalább egyszer-kétszer. Kb. 10 hét fog jutni az egyik Nagymának, 10 a másiknak, a fennmaradókban pedig jön Réka és még vakáció is lesz közben.

Hogy januártól tanítani fogok, az érdekesen alakult. Nekem ha eddig valaki ilyeneket modnott, hogy "ezt az állást nem én találtam, hanem az állás talált meg engem" furcsán néztem rá, hogy hogy lehet ilyent mondani, de most én is teljes mértékben így jártam. Én eddig csak azt tudtam, hogy Bálintka február 10-én be fogja tölteni a 2 évet, tehát én dolgozni fogok, végül ez az állás talált meg engem és tanítás lesz belőle. Ez az időmnek csak kb. felét fogja kitölteni, a másik fél is ki lesz töltve, csak az még nincsen konkretizálódva ezért nem írok még róla.

A gyerekek nagyosodnak, érzem azt hogy már nem vagyok annyira igénybe véve általuk, mint pl. abban a nagyon kemény időszakban, amikor nem aludtak egyszerre és az egész nap ráment arra, hogy egyiket altassam másikat szórakoztassam, hogy ne ébressze fel a testvérét, majd fordítva. Egyszerre kellett szoptatni az egyiket, etetni a másikat... no, nem részletezem, ahhoz képest most érzem, hogy szabadabb vagyok és elég furcsa érzés, még nem tudom igazán kihasználni.

Január közepétől lezárul egy peridódus, indul a következő, akkor majd valószínű nem fogok túl sok szabadidőre panaszkodni.