Kellemes vasárnap

Tegnap nagyon szép napunk volt. A gyerekek nagyon korán ébredtek, így Zalánnal meglepődve hallgattuk reggeli közben a rádióban, h még csak 8 óra. Reggeli után elkészültünk és elindultunk a bázosi erdőbe. Mivel elég borús volt az idő, felszerelkeztünk esökabáttal, esernyővel, Laca gumicsizmát kapott, mi Zalánnal bakkancsot húztunk. Kicsit bolyongtunk amíg megérkeztünk, mert 2 Bazos van, egy régi meg egy új, az erdő pedig Újbázos mellett van. Egy adott pillanatban még attól is izgulni kezdtünk, h nehogy elfogyjon a benzinünk, de aztán egy kedves házaspár útba igazított és sikerült tankolni is pár liter benzint. 

Mikor megérkeztünk, akkor Bálint felkerült a Zalán hátára, Laca felpattant a biciklijére és indulhattunk is be a sűrüjébe. Az erdő szép, de annak ellenére hogy különleges fák, növények vannak benne semmiben sem különbözik bármely más erdőtől. Rengeteg száraz ág van mindenfele amit szerintem el kellene takarítani, kidőlt fák is vannak, amiken látszik, h vihar csavarta ki gyökerestől, azok is pont úgy vannak hagyva. Elképzeltem, h ha Németországbn vagy valamelyik más fejlettebb országban lenne hasonló, akkor az mennyire karban lenne tartva, mennyire reklámozva lenne és valószínű belépőt is szednének a bejáratnál. 

A sétánk nagyon kellemes volt, megfigyeltünk mindent, hangyát, dongót, virágot, madárfészket, hallgattuk a sok madár csicsergését. Aztán letelepedtünk egy nagy fatörzsre, ott Bálintkát is letettük a földre, egyet pihentünk, majd ugyanazon az útonvonalon amelyiken jöttünk visszasétáltunk a kocsihoz. A pihenőnk alatt a nap is gyönyörűen sütni kezdett, bevilágított az erdőbe, mevilágította a fák leveleit. A visszafele úton vettünk észre egy nagy lelógó liánt, amin Zalán és Laca egyet himbálóztak. 

Sajnos a gyerekek nem aludtak egyszerre, így Zalánnal nem maradt egyáltalán időnk kettesben, és a gyerekekkel sem mentünk ki délután, de ennek ellenére kellemesen telt. Én főztem, meg sütöttem egy adag mogyoróvajas kekszet, Zalán az erkélyen szorgoskodott. 

Jut eszembe, az erdőből a teknősünknek még egy nagy követ is hazahoztunk.

Este mindenki megfürdött és leellenerőriztük, hogy nem-e hoztunk haza kullancsot, de szerencsére semmit sem találtunk.

Egy Szegeden töltött nap

Húsvét után Réka nénje, Tibike és Jutka nálunk töltöttek egy hetet. El is határoztuk, hogy majd egyik nap kirándulunk egyet Szegedre. Reggeli után indultunk, de a készülődés, öltözködés annyira elhúzódott, hogy már szinte 11 óra volt mire elindultunk. Apuka, Laca és Bálintka beültek a piros Opelbe, Édesanyja pedig Réka nénjével, Tibikével és Jutkával utazott a Volvoban. Első utunk a Plázába vezetett, ahol egyet fagyiztunk. Mindenki választhatott magának 2 gombóc fagyit, volt aki kehelybe kérte és kicsikanállal eszegette, volt aki ostyába kérte és nyalogatta, mindenkinek nagyon ízlett a fagyi. Jutka és Bálintka az édesanyjuk adagjából kapott kóstolót, ők is szivesen kóstolgatták a hideg fagyit és a finom ostyát. Fagyizás után egy játékboltba akartunk bemenni, de a bejáratánál még megáltunk és Édesanyja elmagyarázta a gyerekeknek, hogy hogy is kell viselkedni egy játéküzletben. A játéküzleben nem szaladgálunk, nem hangoskodunk, ha valamit megnéztünk utána vissza is tesszük ugyanoda ahonnan elvettük. Végül a gyerekek nagyon jól viselkedtek, mindent megnéztek ami őket érdekelte, de egyszer sem kellett rájuk szólni. Végül minden gyerek kapott egy kis ajánkékot, Tibike egy Trabantot és egy repülőgépet választott magának, Laca egy piros verdát, Bálintka egy fehér tigrist meg egy kicsi puha labdát kapott, Jutkának Rékanénje homokozójátékot választott. Még gyerekeknek való sirítőt is kaptunk a játéküzletben, hogy majd a gyerekek tudjanak segíteni amikor tésztát sütünk. Onnan könyvesüzletbe szerettünk volna menni, Apuka felajánlotta hogy a kisebb gyerekekkel ő kimegy a pláza mögötti tóhoz megnézni a vadkacsákat, amíg Édesanyja és Rékanénje megnézik a könyveket, és Tibike választ magának egy meséskönyvet. Mikor Édesanyja végzett, akkor ő is lesétált a tópartra segíteni Apukának vigyázni Lacára, Jutkára és Bálintkára. Laca a verdájával szaladgált a parton, Bálint labdázott az új labdájával, Jutka pedig sétált és hol a vadkacsákat, hol a pláza falát festő bácsikat figyelte. Mire Rékanénje és Tibike végeztek már nagyon eltelt az idő, mindenki megéhezett, elhatároztuk, hogy elmegyünk ebédelni. Visszaültünk az autóba és elmentünk a Halászcsárdához. A bejárat előtt Édesanyja itt is elmondta, hogy hogy kell a vendéglőben viselkedni. Mindenki leül szépen a székre, nem szaladgál nem hangoskodik, türelmesen megvárja ameddig a pincér kihozza az ebédet, utána pedig mindenki ügyesen ebédel. Kézmosás után le is ültünk, a gyerekek itt is nagyon ügyesen viselkedte, még a pincérek is csodálkoztak, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek. Halászlét ettünk, utána pedig vegyesdeszertet kértünk, amin túrótortaszelet, palacsinta, somlói galuska, és még fagyi is volt.

Teli hassal indultunk el a vadasparkba, hogy megnézzük az állatokat is. A bejárathoz legközelebb a pingvinek voltak, láttunk még zsiráfot, gepárdot, tigrist, majmot, szurikátát, oroszlánt, végül a gólyák, pelikánok birodalmánál már mindenki úgy el volt fáradva, hogy leültünk egy padra és hosszasan pihentünk. A közelben egy játszótér is volt, csúzdával, lipinkával, ott a gyerekek még egyet játszottak. Még sok látnivaló lett volna, de azt majd egy következő alkalommal fogjuk megnézni.

Legutoljára a Tescoba mentünk, Édesanyja liszteket választott a kenyérsütéshez és már indulhattunk is hazafelé.

Nagyon szép és fárasztó nap volt ez, mind a 4 gyerek elaludt az autóban a hazafele vezető úton.