2010. november 26., péntek

Utolsó hét Németországban

Ez a hetünk elég mozgalmas volt, hétfőn d.e. bementünk Lacával Villingenbe és ott töltöttük el a délelőttöt. Amikor Villingenbe megyek, akkor mindig egy parkolóházban hagyom a kocsit, de hihetetlen, hogy milyen szűkekre szabják azokat a parkolóhelyeket. Most már igazán értem a kicsi városi autó elnevezést, a miént egyáltalán nem fér be ebbe a kategóriába.

Kedden d.e. ismét elmentünk Kappelbe az állatkerbe, erről már többször szó esett. Kedden d.u. vollézni voltunk Neuhasenben, utána pedig grilleztünk. Laca most már teljesen tisztában van a grillezéssel, és mikor meglátja a rácsot már mutogat, hogy tegyük fel rá a húst, amit aztán megeszünk, itt teszi be a kezét a szájába.

Szerdán Königsfelden voltunk a strandon, a Zalán kolegái közül egy páran mikor meghallották Zalántól, hogy mi oda készülünk eldöntötték, hogy ők is jönnek. Utólag kiderült, hogy ők tudták, hogy ott is van vollépálya és főleg azért jöttek, nem azért, hogy velünk fűrdőzzenek. Lacának is nagyon tetszett a strandon, a gyerekmedence nagyon vagányul meg van csinálva. 3 kicsi medencéből áll, minden medence más más szinten van. A legalacsonyabban és a legmagasabban levő között lépcsőn lehet közlekedni, a többiek között kicsi, rövid, kisgyerekeknek való csúzda van. Aztán helyenként a medence szélén csorog vagy 5 helyen a viz, akkor másik helyen úgy néz ki mint egy kis szökőkút, szóval nagyon hangulatos. Sok gyerek volt és szemmel láthatóan kisebbtől nagyobbig mindenik élvezte.

Csütörtökre a Zalán kolegái szerveztek egy hivatalosabb bulit, kimentünk valahova az erdő szélére, ott volt egy faházikó, előtte grillrács. Egy kosárban sok-sok labda meg egyéb játékok, volt ott ping-pong asztal, szóval egy ilyen kikapcsolódóhelynek lehet nevezni. Sajnos csütörtökre eljött a rosz idő is, de azért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Ez ilyen ha jösztök lesztek, ha hoztok esztek alapon volt szervezve Ott Zalánnak sok-sok kolegájával összeismerkedtem, csak persze túl sokan voltak és valószínű más helyszinen már nem ismerném meg őket. Laca ott is nagyon jól érezte magát. Mielőtt az eső eleredt volna sokat jött-ment, játszott a labdákkal, sorban kipróbálta őket :)

Aztán pénteken, szombaton nem mentünk sehova, mert sokat esett az eső, ilyenkor nehezebben telik el a nap, Lacán is látszik, hogy kívánkozna kimenni.

Aztán a hétvégére Zalán ismét kapott egy motrot kölcsön. Ez úgy történt, hogy az egyik kolegájával beszélgetett, Gerddel, a múlt hét egyik napján és addig-addig folyt a szó, míg kiderült, hogy a hétvégén Gerd megy el Forma 1et nézni, mert most vasárnap itt volt a futam Németországban és felajánlotta Zalánnak, hogy mivel neki amúgy sincs szüksége a motrára, hozza el Zalán és motorozzon egyet a hétvégén. Egy Yamaha XT600-asról van szó. Akkor ha már motor volt, akkor ugye menni is kellett valahova :) Zalánnak pár kolegája csatlakozott, hogy eljön velünk a RavennaSchluchtba, a Ravenna, szerintem inkább patak, szorosba. Így aztán vasárnap reggel 9kor gyülekezni kezdtek az emberek itt nálunk Obereschachban, először megjött Andreas (akivel Konstanzban és Schaffhausenben voltunk) a motrával, aztán megérkezett Horst (akit én inkább Herr Naethernek kellene emlegessek, mert ő egy 60 év fölötti úriember) a feleségével Brigittevel a VW dubájukkal, aztán megjött Klaus, szintén motorral, végül megérkezett Michel és Annette, autóval. Én bekéreztem a Michelék autójába, (sporlós gondolatmenetem az volt, hgoy minek menjünk 3 autóval, ha 2ben is elférünk :) ) így aztán 3 motorral és 2 autóval, összesen 9-en elindultunk kirándulni.

Nagyszerüen telt a nap, maga a szoros egy olyan másfél órás sétaút volt, utána megálltunk, megettük az otthonról pakolt szendvicsinket. Megkóstóltuk a híres feketeerdőtortát, aztán visszasétáltunk a kocsihoz. Onnan a TitiSee-hez mentünk, de ott csak keveset maradtunk, mert nagyon zsúfolt volt a hely, rengeteg turista volt, így aztán végül a visszafeleúton, Villingen előtt kb. 8 kmvel álltunk meg valahol és ott ittunk, hát ki egy kávét, ki teát, volt aki még sütizett is.

Ez volt az utolsó kirándulásunk Németországban, utána már csak a hazaút következett, egy hihetetlenül megpakolt kocsival...

---és papírszámtáblákkal.

2010. november 15., hétfő

Függöny vagy füst?

Egyik volézás után ismét grillezés volt, mi is ott voltunk, Laca is tudja most már hogy olyankor mi történik, és izgatottan várja, hogy végre együnk. Jens begyujtotta a tüzet, ő a tűzfelelős, Laca pedig jött-ment, ott a nagy zöld területen ahogy szokott. Én a rácshoz elég közel ültem egy padon. Egyszercsak Laca visszafordul, vissza akar jönni mellém, hát a füstöt pont úgy fújja a szél, hogy pont közöttünk van. Kicsi ideig zavartan álldogált, aztán olyan mozdulatot tett mint mikor megy ki a teraszra és elhúzza a függönyt. Utána zavartan nézte, hogy a füst miért nem húzodott félre. Nagyon aranyos volt :)

Németország, júl. 17-23

A szombati napunk, mivel Zalán munkában volt, pont olyanra sikerült, mint akármelyik hétköznap. El szerettünk volna menni Königsfeldre fürödni, de sajnos elromlott az idő, ami a szerencse, hogy csak egy napra romlott el, tegnap már megint szépidő volt, de nem az az óriási hőség, hanem csak olyan kellemes nyári meleg. Szombaton Zalán későn is ment munkába, elvégre szombat volt, nem siethet az ember szombaton is, így csak 5re tudott hazajönni, tehát szombaton már nem mentünk sehova.
Vasárnap, 9 órakor elindultunk Strasbourgba. Hát ott nagyon jól telt, annyit jártunk, hogy lehet hogy a Wutach Schluchtban sem többet, de sok szép dolgot láttunk. Először a központot néztük meg, ott van egy óriási katedrális, 163m a tornya, az embernek elfárad a nyaka, ha a tetejét szeretné megnézni. Ott a főtéren leültünk egy teraszra és megittunk Zalánnal egy-egy kávét. Aztán felváltva bementünk és a templom belsejét is megcsodáltuk. Én jártam be először, és elfogott az az érzés, hogy milyen hatalmas ez a templom és milyen kicsi és jelentéktelen vagyok én hozza képest. Hihetetlen cicomás benne minden, lefényképeztem a szószéket, az is tiszta csipke, faragás, nagyon cicomás. Aztán Zalán is bement szétnézni és mivel azok a képek, amiket én készítettem nem sikerültek, kértem hogy ő is készítsen párat odabent. Onnan aztán elsétáltunk a történelmi városon keresztül az európai parlamenthez. Óriási épület, de nagyon szép. Ott egy fa árnyékában megettük az itthonról pakolt szendvicseket, utána pedig elsétáltunk egy másik városrészbe, szintén központ, aminek "petit France" volt a neve. Azt hiszem, hogy ez tetszett a legjobban, ennek volt egy sajátos hangulata. Onnan aztán már csak a kocsihoz sétáltunk vissza, de mivel írtó nagy a város, már szinte 7 óra volt. Eredetileg szerettünk volna Strasbourg után még délre elmenni Franciaországban, mert Zalánnak a kolegája mondta, hogy ott egy nagyon híres borvidék van, de sajnos erre már nem maradt idő. Persze jobb így, hogy legalább Strasbourgot kereszül-kasul sétáltuk.

Kihagytam egy fontos dolgot :) Mikor mentünk Franciaország felé, akkor mondtam Zalánnak, hogy én ma szeretnék egy franciának valamit franciául mondani. Amit tudok, hogy hogy hívnak, vagy őt hogy hívják, vagy ilyenek. Elég korlátolt a lehetőség :) Aztán csodák csodája, teljesült a kívánságom. Mikor leparkoltunk, akkor Laca még aludt, így Zalán elment fényképeket készíteni, én pedig ottmaradtam a kocsinál. Hát egyszercsak jön egy bácsi, és pont tőlem kérdett valamit franciául. Azt hiszem olyansmit, hogy merre kell menjen (jót szemelt ki magának :) ). És akkor boldogan mondtam neki, hogy "Je ne pas parle france" (remélem jól írtam). Aztán ettől úgy feldobódtam :D hogy az egész Strasbourg-i látogatáson jó kedvem volt.

Németország, júl. 9-16

Ezen a pénteken ismét elmentünk Lacával Kappelbe, abba a kicsi állatkerbe, ahol már voltunk egyszer. A múltkor délután voltunk és inkább csak felfedeztük a helyet, most d.e. mentünk, mi voltunk az első vendégek, még ott voltak a gondozók, pucolták a ketreceket, ólakat. Ott nagy autómatákban lehet venni állatetetőt, az annyi, hogy egy dobozban magok vannak, búzamagok, meg összetört kukoricamagok, meg lehet hogy még egyebek is. Sajnos egy gép elnyelte egy 1 eurósomat és nem adott cserébe semmit, de aztán egy másikba tettem 50 centet és azért már kaptam egy doboz magot. Odamentünk vele a kacsákhoz és keztük szórni neki a magokat (Laca is :) ), hát a rucák ahogy látták hogy szórjuk a magot egyre többen körénk gyülekeztek. Ezt Laca nagyon élvezte. Miután kiürült a doboz, mi mentünk elől, a rucák meg jöttek utánunk. Lacának ez is nagyon nagy attrakció volt, hogy jöttek utánunk a rucák. Látva hogy mennyire élvezi, vettem még egy 50 centes etetőt és azt is odadobtuk nekik. Aztán ennek hatására még hosszasan követtek minket a rucák. Ahogy telt az idő aztán persze mások is érkeztek és akkor a rucák kinézték, hogy kinél vannak magok.
Miután aztán jól megnéztük, megcsodáltuk az állatokat, még 2 nyuszit is láttunk egészen közelről, mert ki voltak jőve a ketrecből, ja, a páva is kint sétált, szóval miután megcsodáltuk az állatokat, utána hátramentünk a játszótérre. Ott egy olyan játszótér van, hogy amelett, hogy van hinta, meg körhinta, meg csúzda, meg mászóka, meg mindenféle, amellett a központi helyet egy nagy-nagy homokozó foglalja el, aminek a közepében van egy vízpompa, amiből a víz belefolyik egy favájuba, onnan peddig egy másik lennebb álló vájuba, onnan pedig ki a homokba. Láttam a multkor, hogy ez nagyon népszerű a gyerekek körében, most lehúztam Lacának a cipőjét és bementünk mi is a homokozóba. Én sajnos nem vittem magammal játékot, mert elfelejtettem, mikor eszembe jutott már nem akartam visszatérni, de Laca feltalálta magát, talált egy nagy kék lapátot, aminek a nyele csak pár centivel volt rövidebb mint ő maga. Azt hiszem, hogy azt valaki ottfelejthette régebb, mert nem jelentkezett a gazdája. Na aztán azzal kisLaca úgy el volt foglalva, hogy én leültem a messzebblevő váju szélére, és csak figyeltem, hogy ő mit csinál. Ő pedig senkivel, semmivel nem törődve elmélyülten játszott. Nagyon élvezem így megfigyelni, hogy miket csinál, tisztára olyan mintha kísérletezne. Egy szó, mint száz, ott nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten, el is határoztam, hogy míg még itt vagyunk, minden héten elmegyünk egyszer oda. Közel van, belépőt nem kell fizetni, Laca nagyon élvezi, szóval minden amellett szól, hogy mikor még jóidő van, akkor még menjünk. Ott még egy anyukával is szóba elegyedtem, egész jól elbeszélgettünk, németül :D

Szombaton elmentünk Stuttgartba. Erről olyan rengeteg mesélnivaló nincsen, sokat sétáltunk, óriási volt a hőség. Stuttgart központjában van egy óriási sétálóutca, aminek a kétoldalán csupa üzlet van, ott biztos el lehetne költeni egy csomó pénzt. Mi végül a C&A-ba mentünk be, ott én vettem magamnak egy kalapot, Zalán is vásárolt ezt-azt. Aztán mikor elérkeztünk egy szökőkúthoz, ott láttuk, hogy mindenki lógatja bele a lábát, úgy hűsül, mi is lekaptuk a cipőnket és megmostuk a lábunkat Stuttgart központjában a szökőkútban :) Végül a sok sétálás után leültünk egy fagyizó teraszán és én megettem 2 gombóc fagyit, Zalán pedig ivott egy jegeskávét. Lacának is vettünk egy 100%-os narancslevet, hogy ő se maradjon ki a sorból. Úgy bekapta mint a legyet :)

Vasárnap egy másfajta kirándulás elé néztünk, délelőtt elmentünk Villingenbe Michelhez és Annettehez, ők épp csak beugrottak az autóba és már mentünk is tovább. A Wutach Schluchtba mentünk, ez a Wutach egy folyónak a neve, a Schlucht pedig szorost, kanyont jelent, szóval arra készültünk, hogy végigsétálun a szoroson. Én vezettem, Michel irányított, kb. 45 perces autóut után leparkoltunk. Onnan busszal fenebbmentünk és miután kiszálltunk, bevetettük magunkat a fák közé. Az utunk elején állt egy tábla, hogy 12,5 kmt kell megtegyünk. Laca kendőben volt, Zalánnak az oldalára kötve, úgy mentünk végig a szoroson. Fél 1kor indultunk neki a gyalogútnak, fél 4 felé feleúton megpihentünk és megettük a felcsomagolt ételünket, 4kor aztán továbbmentünk és 6ra érkeztünk vissza abba a parkolóba ahol a kocsit hagytuk. Sokat gyalogoltunk, de nagyon-nagyon szép helyeken. Én Annettevel nagyon sokat beszélgettem (angolul :( ), az idő végig velünk tartott, nagyon nagy hőség volt vasárnap is, de oda a szorosba, a fák közé nem tudott behatolni. Az utunk vége felé elkezdett cseperegni az eső, de szerencsére azelőtt abbahagyta, mielőtt a fák közé be tudott volna férkőzni. A visszafele úton ismét én ültem a volánhoz, Michel azt mondta, hogy most egy másik úton megyünk, nem azon, amelyiken jöttünk. Alig indulunk el, fel kellett menjünk egy dombra és ... bármennyire nyomtam a gázt, mind kellett visszakapcsoljak, a kocsinak nem volt semmi ereje. Felértünk a dombtetőre, aztán kicsi egyenes szakasz után ismét jött egy emelkedő. Megint kapcsolok vissza szép lassan, hármas, kettes, nem bírta kettesben sem, vissza kellett tegyem egyesbe, végül pedig meg kellett álljak. Michel, Annette és Zalán kiszöktek, megnyomták a kocsit, aztán én Lacával kimentem a dombtetőre, ott bevártuk a többieket és átadtam Zalánnak a volánt, hogy lássa ő is hogy hogy működik a kocsi. Zalán ahogy átvette kicsit megrángatta a kéziféket, hogy nehogy az lett volna beragadva, aztán jöttünk hazáig, nem volt több gond, Zalán azt mondja, hogy ő semmi furcsát nem érzett.

Szerdán találkám volt Annettevel negyed 6kor a könyvtár előtt, hogy vigyük vissza a könyveket amiket már elolvastam és vegyünk ki újakat. Zalánnal háromnegyed 5kor találkoztunk a Continental előtt, így aztán ma külön programom volt, Zalán Lacával elmentek az autószervizbe, hogy nézessék meg a kocsit, én pedig Annettevel elmentem a könyvtárba. Kivettük a könyveket, utána vettünk pár perecet, aztán leültünk egyet fagyizni, szóval jól éreztük magunkat és végül 7kor, a megegyezett helyen találkoztam Zalánnal és Lacával. Nagyon jólesett egy kicsit kikapcsolódni, sajnos Anettevel úgy indítottuk a dolgot, hogy angolul beszéltünk mikor először találkoztunk és most már nem sikerül átváltani németre. Ő örvend, hogy gyakorolhatja az angolt, én pedig angolul kicsit jobban tudok és könnyebben megy így a kommunikálás, ezért már nem akarok a némettudásommal egyet lépni hátra. Próbáltunk németre váltani, de nem ment. Nekem már minden angolul jut eszembe mikor Annettet látom :))
Zalántól megtudtam, hogy megnézték a kocsit, és nem találtak vele semmi problémát. Most arra tippelünk, hogy esetleg a kézifék be volt szorulva. Nem tudom.... remélem, hogy tényleg nincs semmi baja.

Szerdán, juli 14én, szerettünk volna elmenni Strasbourgba, mert a franciáknak nemzeti ünnepük van, és megnéztük volna hogy hogy ünnepelnek, de mivel a kocsi bizonytalan volt, nem akartunk kockáztatni. Így aztán ejsze Strasbourgba majd elmegyünk a hétvégén.

2010. november 10., szerda

Németország, júl. 3-4

Erről a hétvégéről nincs olyan sok mesélnivaló. Szombaton elmentünk Bad-Dürrheim nevű fürdőhelyre. Ott csomó medence van, de csak egyetlenegy nem sós vizű, mindenikben különböző módokon csorog vagy zubog innen onnan a víz, tehát lehet a vízzel maszíroztatni, de úszásról szó sem lehet. Pedig mi Zalánnal mind a ketten igazából azt szerettünk volna. Dél körül érkeztünk meg, akkor pont Lacát el kellett altassam. Lefektettem a földre, egy félreeső helyen, és ott addig szoptattam, amíg elaludt. Aztán Zalán csinált Laca fölé törülközőből egy sátrat, annak ellenére, hogy árnyékban voltunk, és ott egész jót aludt Laca. Utána egyet ebédeltünk, és a d.u. aztán teljesen a Lacáé volt, bementünk vele a gyerekmedencébe (fedett volt, nem kellett izgulni, hogy leégeti a nap) és ott ő nagyon jól érezte magát. Vittem neki néhány játékot, azokkal merte a vizet, jól elszórakozott. Aztán a végén már annyit maradtunk, hogy Zalánnal megbeszéltük, hogy úgy kipihentük magunkat, hogy már unatkozunk :D

Vasárnap csak annyi programunk volt, hogy 3ra hivatalosak voltunk megint Neuhausenbe vollézni. Ez egy gyakori program amikor szép az idő. Mielőtt indultunk volna, láttuk, hogy elég csúnya felhők gyülekeznek, ezért Zalán magához vette a gitárt is. Alig indultunk el, már csepergett (autóval mentünk), és mikor átértünk Neuhausenbe, ott olyan zuhé volt, mintha dézsából öntötték volna. A 3 vollézó be volt húzódva az eresz alá, mi is behúzódtunk, Zalán elővette a gitárját, és egész kellemesen telt az idő, kb. fél 5ig ottmaradtunk. Közben az eső, el-elcsendesedett, meg újrtakezdte, de mi csak énekeltünk rendületlenül.

Grillezés a németekkel

Egyik este vollézás után grillparty volt szervezve a vollépálya mellett. Mi Zalánnal, rendes székely vagy magyar szokás szerint, nem tudom melyik a találóbb, vettünk egy 1kgos csomag valamilyen grillezni való kolbászt, azonkívül még egy csomaggal, ami csípős kolbász volt, és amiben 6 szál volt, és egy harmadik csomagot, amiben 4 szál kolbász volt. Mikor indultunk volna, Zalán mindezt bepakolta a táskájába és aggódva megkérdezte, hogy vajon elég lesz? Mondtam neki, hogy ne izguljon, biztosan elég lesz, én valszeg megeszek 3 szálat, Laca megeszik max. egyet, Ő ha megeszik hetet, 9 szál kolbásznak még úgysincs gazdája. És persze tettünk mustárt is, meg egy szeletelt kenyeret. Mikor aztán a vollézás lejárt, akkor mindenki előrukkolt a maga portékájával. Igencsak meglepődtem. Andreas, akivel azelőtt motorozni voltunk pl. hozott 1, ismétlem egy szál kolbászt és 2, ismétlem, két szelet kenyeret. Megsütötte a kolbászt, levette a grillről, megette a kenyerével és kész. Mások is ilyenformán, hoztak mondjuk 3 szál kolbászt meg pár zsemlét, de senki sem esett olyan túlzásba mint mi :) Ezen utólag jót szórakoztam, itt nem pazarolnak ezek a németek, hogy viszünk, hogy legyen. Nem, mindenki visz annyit, amennyit gondolja hogy meg fog enni. Ezenkívül nekem nagyon fura a grillezés mici nélkül, valahogy olyan érzésem van, hogy hiányzik valami...